Láng Eszter Bodó Mihály A festészet mint nyelvjáték című könyvéről szóló, a Spanyolnáthában megjelent kritikájában finoman és udvariasan kételyeit fejezi ki a szerző azon véleményével kapcsolatban, hogy minden kép tartalmától és intenciójától függetlenül csak foltok és tónusok kétdimenziós halmaza, s ezért képtelen a valóság reprezentálására. Láng ezzel szemben a jel és a róla alkotott, illetve általa közvetített képzet összetartozását, kölcsönös hasonulását hangsúlyozza, kiemelve az ebben rejlő lehetőségek, „üzenetek” változatosságát. Mindez a sokszínűség fellehető műveiben is. A tökéletesen nonfiguratív munkáktól a szimbolikus-allegorikus karakterű, vagy tájélmények emlékét sugalló absztrakt műveken át a figuratív részleteket őrző képekig terjed a skála. Mindez nem bizonytalanságot, ellenkezőleg, a teljességre, változatosságra törekvést jelez. Ez nála valószínűleg alkati kérdés: sohasem elégszik meg a kultúra, a művészet egy-egy szeletével, szinte mindig új összefüggéseket keres, új területek meghódítására indul. Festmény, elektrografika, vers, próza, tanulmány, interjú, recenzió, kritika, közgazdasági elemzés, honlapok, kiállítások szervezése – biztos, hogy jó néhányat kihagytam az általa hatalmas energiákkal és eredményesen folytatott tevékenységek közül. Nem specialista akar tehát lenni, hanem a világ különböző megnyilvánulásaira kíváncsi, érzékeny ember. Sokoldalúságához, előítélet-mentességéhez talán az is hozzájárult, hogy a képzőművészet szakmai fogásait nem hivatalos intézményben sajátította el, hanem társa, férje, a vajdasági művészet legendás alakja, Torok Sándor mellett szerezte meg a szükséges alapokat. Nem csupán technikáról van szó, hanem szemléletmódról: Torok egyszerre makro- és mikrokozmikus, a szupernováktól a fűszálakig terjedő, gyengéd és játékos, de mindenképptávlatokat nyitó érdeklődéséről. A metamorfózisokról, a kicsiből naggyá, az élettelenből élővé, a nyugalmi helyzetből mozgásba lendülővé váló folyamatok érzékeltetéséről. A körülöttünk lévő és a bennünk élő tájról.

Eszter Láng, in her criticism of Mihály Bodó’s book „Painting as a Language Game,” published in the arts magazine Spanyolnátha (Spanish Flu), expresses gently and politely her doubts about the author’s opinion that regardless of the content and intensity of each image, it is only a two-dimensional set of spots and tones and therefore unable to represent reality. Lang, on the other hand, emphasizes the coherence and mutuality of the symbol and of the image that it creates or conveys, highlighting the variety of possibilities and „messages” within it. All this diversity can be found her work, too. The range extends from totally non-figurative works through abstract figures of a symbolic-allegorical character, abstract works evoking memories of experiences in the landscape, to images preserving some figurative detail. This is not an indication of uncertainty; on the contrary, it is a sign of completeness and diversity. It is probably a matter of her temperament: she is never satisfied with one segment of culture, with a single field of the arts; she is almost always looking for new connections, setting out to conquer new territories: painting, electrography, poetry, prose, academic studies, interviews, reviews, criticism, economic analysis, websites, exhibitions – and I’m sure I have missed some of the things she does with such great energy and results. She has no desire to be a specialist, but a person who is curious and sensitive to the various manifestations of the world.Her versatility and freedom from prejudice is perhaps also the result of the fact that she did not learn the principles of fine arts in an official institution, but acquired the necessary foundations from her companion and husband, Sándor Torok, the legendary artist from the Vajdaság region. We are not speaking only of technique, but also of an approach: Torok was interested in both the macro- and the microcosmic, from the supernova to blades of grass – gentle and playful, but always opening up horizons. An approach which dealt in metamorphoses, from the small to the great, from the inanimate to the living, from the still to moving processes. The landscape which lies around us and within us.