A new draft of classification of claims: Reinstating of Bankruptcy Rules in the Provisional Judicial Rules
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Debreceni Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar
Absztrakt
Leírás
After the failure of the Hungarian Independence War of 1848-1849, the neoabsolutism which was the ruling of the Franz Joseph I from 1851 to 1860 reformed the Hungarian legal system. The emperor aimed at legal unification of Austrian Empire therefore he introduced the Austrian codes to Hungary. In 1860 the Austrian emperor eased the absolutistic government attitude with the issuing of the October Diploma and restored the Hungarian jurisdiction and public administration system which functioned before 1847. He charged the Lord Chief Justice, gr. György Apponyi who was recently appointed by him with the realisation of this restitution. That’s why Apponyi summoned a meeting for the Hungarian lawyers in 1861 which called the Conference of the Lord Chief Justice. This assembly specified the material and procedural law for the Hungarian courts.
In this paper I examine the effect of this conference on the bankruptcy law, and I present the provisions of the Conference of Lord Chief Justice concerning bankruptcy law and the driving forces of the regulation based on the assembly’s records. The conference put into force the first Hungarian Bankruptcy Act (Act 22 of 1840) instead of the Austrian provisional bankruptcy procedure. The Hungarian literature typically includes about this regulation that the assembly only adjusted material and procedural rules of the Bankruptcy Act to the requirements of the civil era. I demonstrated with archival sources and views of conference’s participants that the modifications generated bigger changes in the Hungarian bankruptcy practice. In addition, the first appearance of the deed of arrangement without bankruptcy proceedings in Hungary was connected to the neoabsolutism of which the Hungarian lawyers expressed their opinions.
Az 1848-49. évi szabadságharc bukása után a neoabszolutizmus jelentősen átalakította a magyar jogrendszert, mivel az Osztrák Császárság jogi egységesítése céljából az osztrák törvénykönyvek bevezetésére került sor. Ferenc József az Októberi Diploma kiadásával enyhített a korábbi abszolút kormányzati felfogáson, valamint visszaállította az 1847 előtti magyar közigazgatási és törvénykezési szervezetet. Ennek keresztülvitelével az újonnan kinevezett országbírót, gr. Apponyi Györgyöt bízta meg, aki ebből a célból egy tanácskozást hívott össze. Ez a gyűlés a magyar történetírásba Országbírói Értekezlet néven vonult be, amely rendelkezett a magyar bíróságokon alkalmazandó joganyagról. Jelen tanulmányban ezen tanácskozás csődjogra gyakorolt hatását vizsgálom, amelynek keretében bemutatom az Országbírói Értekezlet e jogterületre vonatkozó rendelkezéseit és a gyűlésen készült jegyzőkönyv alapján a szabályozás „mozgatórugóit”. Az osztrák ideiglenes csődrendtartás helyett ugyanis ismételten hatályba léptették az első magyar csődtörvényt, az 1840:22. tc.-et. A szakirodalomban ennek kapcsán jellemzően csupán az jelenik meg, hogy az Országbírói Értekezlet a polgári korszak változásaihoz idomította a törvénycikk anyagi és alaki szabályait. A tanácskozás résztvevői által kifejtett álláspontok és levéltári források ismertetésével szemléltetem, hogy a módosítások ennél komolyabb változásokat generáltak. Emellett a csődönkívüli kényszeregyezség első magyarországi megjelenése is a neoabszolutizmus korszakához kapcsolódott, amelyre szintén reagált a magyar jogtudomány színe-javát felvonultató értekezlet.
Az 1848-49. évi szabadságharc bukása után a neoabszolutizmus jelentősen átalakította a magyar jogrendszert, mivel az Osztrák Császárság jogi egységesítése céljából az osztrák törvénykönyvek bevezetésére került sor. Ferenc József az Októberi Diploma kiadásával enyhített a korábbi abszolút kormányzati felfogáson, valamint visszaállította az 1847 előtti magyar közigazgatási és törvénykezési szervezetet. Ennek keresztülvitelével az újonnan kinevezett országbírót, gr. Apponyi Györgyöt bízta meg, aki ebből a célból egy tanácskozást hívott össze. Ez a gyűlés a magyar történetírásba Országbírói Értekezlet néven vonult be, amely rendelkezett a magyar bíróságokon alkalmazandó joganyagról. Jelen tanulmányban ezen tanácskozás csődjogra gyakorolt hatását vizsgálom, amelynek keretében bemutatom az Országbírói Értekezlet e jogterületre vonatkozó rendelkezéseit és a gyűlésen készült jegyzőkönyv alapján a szabályozás „mozgatórugóit”. Az osztrák ideiglenes csődrendtartás helyett ugyanis ismételten hatályba léptették az első magyar csődtörvényt, az 1840:22. tc.-et. A szakirodalomban ennek kapcsán jellemzően csupán az jelenik meg, hogy az Országbírói Értekezlet a polgári korszak változásaihoz idomította a törvénycikk anyagi és alaki szabályait. A tanácskozás résztvevői által kifejtett álláspontok és levéltári források ismertetésével szemléltetem, hogy a módosítások ennél komolyabb változásokat generáltak. Emellett a csődönkívüli kényszeregyezség első magyarországi megjelenése is a neoabszolutizmus korszakához kapcsolódott, amelyre szintén reagált a magyar jogtudomány színe-javát felvonultató értekezlet.
Kulcsszavak
Conference of Lord Chief Justice, bankruptcy law, Provisional Judicial Rules, land register, reshaping of feudal judicial system, classification of claims, Országbírói Értekezlet, csődjog, Ideiglenes Törvénykezési Szabályok, telekkönyv, rendi bírósági szervezet formálása, követelések osztályozása