A regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztásával az etanol mellett egyéb alifás alkoholok (EAA-k), metanol, 1- és a 2-propanol, 1- és 2-butanol, izobutanol és izoamil-alkohol is a szervezetbe jutnak. A nem regisztrált tömény szeszesitalok EAA koncentrációja eltérhet a regisztráltakétól. Ezért kutatásunk során arra a kérdésre kerestük a választ, hogy van-e különbség a regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok EAA tartalmában. Korábbi kutatásaink igazolták, hogy az EAA-k csökkentik a polimorfonukleáris leukociták (PMNL-k) és monociták fagocitózisát. De nemcsak az EAA-k, hanem azok metabolitjai is befolyásolhatják ezeknek a sejteknek a működését. Ezért vizsgálni kívántuk, hogy egyedi és kombinált expozíció esetén miként hatnak az EAA-k metabolitjai a PMNL-k és monociták fagocitózisára, továbbá az EAA-k a PMNL-k membrán fluiditására és migrációjára. Célunk volt még annak vizsgálata, hogy van-e különbség a regisztrált és a nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztásából származó egészségkockázatban. Kutatásunkhoz tömény szeszesitalmintákat gyűjtöttünk regisztrált és nem regisztrált forrásokból, majd azok etanol és EAA koncentrációit gázkromatográfiás- tömegspektrometriás módszerrel határoztuk meg. A fagocitózis, a membrán fluiditás és a migráció vizsgálatához egészséges donorok véréből PMNL-kat és monocitákat szeparáltunk, majd a fagocitózis vizsgálatánál az EAA-k metabolitjaival, míg a migráció és membrán fluiditás meghatározásakor EAA-kal különböző koncentrációban kezeltük a sejteket. A fagocitózis és a migráció esetében a minták kiértékelését fluoreszcens mikroszkóp segítségével végeztük, a membrán fluiditást fluoreszcencia anizotrópiás módszerrel határoztuk meg. A tömény szeszesitalok fogyasztásával járó egészségkockázat populációs alapú becsléséhez Monte Carlo valószínűségi szimulációt alkalmaztunk. Eredményeink szerint az EAA-k koncentrációja külön-külön, és az összes EAA tartalma a nem regisztrált tömény szeszesitalmintákban szignifikánsan magasabb volt a regisztráltakéhoz képest. Az acetaldehid és az EAA-k metabolitjainak keveréke, valamint az acetaldehid és az EAA-k metabolitjainak elegye együttesen koncentrációtól függő módon, toxikológiailag releváns koncentrációkban gátolta a PMNL-k és monociták fagocitózisát. Ennek szerepe lehet az alkohol függőségben szenvedőknél és krónikus nagyivóknál a fertőző betegségek iránti fokozott érzékenység kialakulásában. Az EAA-k növelték a PMNL-k migrációs képességét és membrán fluiditását. Túlzott alkoholfogyasztás esetén az etanol mellett fokozhatják a PMNL-k szöveti infiltrációját, ezáltal gyorsíthatják az alkoholos hepatitisz progresszióját. Kockázatbecslésünk alapján a gyümölcsből készült, nem regisztrált tömény szeszesitalok fogyasztása jelenti a legnagyobb egészségkockázatot, ezért további vizsgálatokra van szükség annak megállapítására, hogy ennek mekkora szerepe van a közép- és kelet-európai országokban a Nyugat-Európához képest magasabb alkoholfogyasztással összefüggő halálozásban.

By consuming recorded and unrecorded spirits, in addition to ethanol other aliphatic alcohols (OAAs) such as methanol, 1- and 2-propanol, 1- and 2-butanol, isobutanol and isoamyl alcohol can also be ingested. The composition of unrecorded spirits may differ from their recorded counterparts. Therefore, our aim was to ascertain whether there is any difference in the amounts of OAAs in recorded and unrecorded spirits. Our previous research has demonstrated that OAAs reduce the phagocytosis by polymorphonuclear leukocytes (PMNLs) and monocytes. However, metabolites of OAAs can also influence the function of PMNLs and monocytes. Therefore, the other objective of our study was to measure PMNL and monocyte phagocytosis following treatment of the cells with metabolites OAAs alone and in combination with acetaldehyde as well as examine the effect of OAAs on migration and membrane fluidity of PMNs. In addition, our purpose was to determine whether there is any difference in the health risk from consumption of recorded and unrecorded spirits. Spirit samples were collected from recorded and unrecorded sources and then their ethanol and OAA concentrations were determined by gas chromatography/mass spectrometry. PMNLs and monocytes were separated from human peripheral blood. To investigate phagocytosis, the cells were treated individually with metabolites of OAAs and in combination with acetaldehyde. To examine migration and membrane fluidity of PMNLs, the cells were treated separately with methanol, ethanol, and mixture of OAAs. The phagocytosis, migration, and membrane fluidity was examined by fluorescence microscopy, migration chambers, and fluorescence anisotropy method, respectively. To compare the health risks associated with the consumption of recorded and unrecorded spirits, a population-based risk assessment was performed by a Monte Carlo type probabilistic simulation. Our results showed that the concentration of OAAs in unrecorded spirits was significantly higher than those in their recorded counterparts. Metabolites of OAAs inhibited phagocytosis by PMNLs and monocytes in a concentration-dependent manner and when combined with acetaldehyde, they caused a further decrease in phagocytic activity. In combination with acetaldehyde, they may inhibit phagocytosis at toxicologically relevant concentrations in alcohol abusers and chronic heavy drinkers, thereby contributing to their increased susceptibility to infectious diseases. Our findings showed that OAAs increased the membrane fluidity and migration of PMNLs. Besides ethanol, OAAs may further enhance the infiltration of PMNLs into the liver in chronic heavy drinkers and in this manner exacerbate alcohol-induced hepatitis. Our risk assessment showed that consumption of unrecorded fruit spirits posed the highest health risk. Further studies are needed to assess whether there is any association between the increased risk from consumption of unrecorded fruit spirits and alcohol-related mortality in the countries of Central and Eastern Europe.