A DPSC-k könnyű izolálhatóságuk és fenntarthatóságuk miatt ideálisak oszteogén irányú differenciáció in vitro vizsgálatára, valamint szájüregi eredete okán fogászati szempontból is releváns őssejt típus. Vizsgálataim célja epigenetikai jellegeket befolyásoló anyagok: TSA, EZH2i, illetve 5-aza DPSC sejtek oszteoblaszt irányú differenciációjára gyakorolt kombinált hatásának vizsgálata. Kísérleteimben ezen anyagok különböző kombinációival kezelt DPSC sejtek csontsejt irányú differenciációját vizsgáltam, ALP aktivitás, mineralizáció, valamint oszteogén differenciációban szerepet játszó gének: Runx2, BMP-2, illetve ALP expressziós szintjének mérésével. A kísérleteket NM, illetve differenciáció szempontjából előnyös DM kezelt sejteken is elvégeztem. Eredményeim alapján egymást erősítő szinergista hatás nem volt megfigyelhető a három anyag kombinációjával kezelt sejtek, illetve a páronkénti kombinációkkal kezelt sejtek esetén sem. Különbség volt kimutatható azonban a kétféle médiumban kezelt sejtek között, illetve a különböző ideig kezelt sejtek esetén. NM-ban az EZH2i növelte az ALP aktivitást, egy hét után, illetve három hét után is, továbbá három hetet követően növelte a vizsgált gének expressziós szintjét. Ezzel szemben DM-ban az EZH2i csak rövidtávon bizonyult hatásosnak, míg három hét után a TSA-val kezelt sejtekben volt megfigyelhető pozitív hatás az ALP, illetve mindhárom vizsgált gén expressziójának tekintetében. Három hét után az EZH2i inkább gátló hatással volt a differenciációra, ami a DM-ben növesztett sejtekhez képest mért ALP aktivitás csökkenésén, illetve a mineralizáció hiányán keresztül tükröződött.