Kétségtelen, hogy társas interakcióink során mindannyian törekszünk arra, hogy a jó benyomás keltsünk partnereinkben.Nem mindig vagyunk tisztában ezzel a törekvésünkkel; amikor azonban egy cél elérésére érdekében tudatosan próbáljuk formálni a rólunk kialakult képet, máris tetten érhetőek benyomáskeltési stratégiáink. Igen nagy egyéni különbségek mutathatók ki abban, mennyire vagyunk sikeresek annak felmérésében, milyen eszközzel érhetjük el leginkább ezt a célt, s mint oly sok másban, ebben is vannak mesterek: a manipulálás művészei, vagyis a machiavellisták (Forgács, 2002). És bár a sikeres embereket sokszor csodáljuk, a machiavellizmus mégis inkább negatív kategória, nemcsak a köznyelvben, de a pszichológia tudományában is.A machiavellista gondolkodás (a csalásra, manipulációra, megtévesztésre való hajlam) régóta kutatási kérdései a pszichológia tudományának. Jellemző, hogy a szervezetek, főleg a magánszektorban, nem tekintenek rá egyértelműen negatív jelenségként: hasznát és kockázatát is látják az ilyen típusú gondolkodásnak, ezért a témával kapcsolatos pszichológiai kutatások eredményei sem mellékesek számukra, hiszen annak gazdasági vonatkozásai is lehetnek. Az egyik érdekes és döntő kérdés a kockázat/előny mérlegelésénél az érzelmi komptencia lehet. Bár számos vizsgálati eredmény ellentmond annak, hogy a vezetők körében felülreprezentált lenne a machiavellista gondolkodásúak aránya, mégis szűnni nem akaró az érdeklődés a Machiavelli tanácsait az üzleti világban alkalmazók iránt. Jelen kutatásban azt a célt tűztem ki, hogy megvizsgáljam, magyarországi cég- és/vagy vállalatvezetők, illetve vezető beosztásban lévő személyek esetében milyen arányban vannak jelen a machiavelliánus elveket követő személyek, és milyen összefüggések mutathatók ki érzelmi intelligenciájuk (EQ) tekintetében. Eredményeim szerint a magyar vezetők körében nem felülreprezentált a magas Mach-osok aránya, viszont érzelmi intelligenciájuk magasabb, mint a nem-vezetőké. Ez utóbbi esetében nemi különbség sem mutatható ki közöttük, bár egy alskálában (saját érzelmek értékelése) a nők magasabb pontszámot értek el. EQ-juk mértékét még a machiavellista elvekkel való egyetértésük sem befolyásolta, bár a magas MACH-pontszám némileg alacsonyabb értékekkel járt együtt a mások érzelmeinek értékelése tekintetében. Az alacsony- és magas Mach-osok között EQ-különbségeket a teljes mintán is vizsgáltam, ugyanilyen eredménnyel. Eredményeim Kessler és munkatársainak (2010) elképzeléseit látszanak igazolni: mivel munkájuk, beosztásuk megköveteli, a vezetők érzelmi kompetenciája magas szintű, még akkor is, ha éppenséggel személyesen egyetértenek a machiavellista eszmékkel. Ez pedig arra utal, hogy – legalábbis e kérdéskörben – a helyzeti tényezők befolyásoló ereje nagyobb, mint a személyiségvonásoké. Az eredményeket az ismertetett szakirodalmak tükrében értelmeztem, valamint felhívtam a figyelmet mind az önkitöltős mérőeszközökkel összefüggő általános, mind a MACH-kérdőívvel kapcsolatos konkrét korlátokra.