Személyes autonómiánk rejtett családi örökségeink tükrében

dc.contributor.advisorOlajos, Tímea
dc.contributor.authorVén, Bernadett
dc.contributor.departmentDE--Bölcsészettudományi Karhu_HU
dc.date.accessioned2019-05-10T14:01:38Z
dc.date.available2019-05-10T14:01:38Z
dc.date.created2019-04-01
dc.description.abstractA minket körülvevő világ, a család, és legaktívabban a szülők nevelése formál bennünket, tanítja meg nekünk, hogyan kell viselkednünk. Ők azok, akik emellett szavak nélkül, nonverbális úton is rengeteg információt közvetítenek, gondolkodásmódot formálóan hatnak ránk tudattalanul, rejtett módon, amelyeket beépítünk saját személyiségünkbe, viselkedésünkbe, gondolkodásunkba.Felnőttként keressük az egyensúlyt a két állandóan egymásnak feszülő erő, a családi egység, az összetartozás és saját önállóságunk, egyéni szuverenitásunk megteremtése között, amely a származási családunktól való leválással és az autonómiánk kialakításával jár. Ezt a folyamatot pedig természetes módon kíséri a szorongás. A dolgozatom alapjául szolgáló kutatásban éppen ezért arra kerestem a választ, hogy a személyes autonómiánk mértékének megteremtése mekkora szorongással jár, hogyan játszanak benne szerepet gyerekkorunk pozitív vagy épp negatív családi emlékei, és hogy vajon ez milyen hatással van kötődésünkre, felnőtt kapcsolatainkra.hu_HU
dc.description.correctorBK
dc.description.coursePszichológiahu_HU
dc.description.degreeMSc/MAhu_HU
dc.format.extent55hu_HU
dc.identifier.urihttp://hdl.handle.net/2437/267489
dc.language.isohuhu_HU
dc.subjecttranszgenerációs hatáshu_HU
dc.subjectcsaládi minták
dc.subjectszármazási család
dc.subject.dspaceDEENK Témalista::Pszichológiahu_HU
dc.titleSzemélyes autonómiánk rejtett családi örökségeink tükrébenhu_HU
Fájlok