A dolgozat a 21. századi underground zene egy széles körben megfigyelhető jelenségével foglalkozik, amely az ezredforduló környékétől a mai napig számos formában megjelent. Teljes műfajok alakultak ki úgy, hogy producerek elkezdték korábbi évtizedek nagyon specifikus hangjait sample-ként alkalmazni, amelyek a korszakhoz kapcsolódó hangulatot idézik meg. Előszeretettel használnak például kommersz stockzenéket, bevásárló központokban játszott easy listeninget, vagy részleteket korabeli tévé- és rádióműsorokból. Az ilyen típusú zenéket többen, köztük olyan elismert szerzők, mint Mark Fisher, kapcsolatba hozták a hauntology elméletével. Ez egy több területen is használt fogalom, de zene kontextusában azt jelenti, hogy a világszintű kapitalizmus kulturális stagnálást idézett elő, és ellehetetlenítette a progresszív és futurisztikus alkotások születését, a kultúra végtelenül önmagát ismétli. A dolgozatban vizsgált zenei szcénák úgy alkalmazzák a kulturális újrahasznosítást, hogy közben reflektáljanak a fogyasztói társadalom abszurditására, mint például a vaporwave ironikus kapitalizmus-kultusza. Elemzésre kerül több alkotás is, amely kifejezetten érdekes módokon alkalmazza az említett technikákat, illetve szó esik olyan frissebb zenei példákról is amelyek szembeszállnak a kulturális stagnálás elméletével.