HHV-6 viraemiát a vesetranszplantált betegek 4,5%-ánál mutattunk ki, ami nem különbözött szignifikánsan a HCMV fertőzés gyakoriságától (3,5%). Számos korábbi publikációval ellentétben a HHV-6A vírus dominanciáját igazoltuk. A HHV-6 fertőzés szignifikánsan gyakoribb volt a vesetranszplantált betegek esetében, mint az egészséges személyek (0%), illetve a terhes nők esetében (1%). A látenciagyakoriságok nem különböztek a vizsgált csoportokban, az irodalmi adatokkal összhangban ez esetben a HHV-6B nagyobb gyakoriságát mutattuk ki. Vizsgálatunk alapján a vesetranszplantációval együtt járó immunszuppresszív terápia fokozhatja a HHV-6A fertőzés kockázatát, ami akár súlyos klinikai következményekkel is járhat. Bár a HHV-6 fertőzés és a klinikai tünetek közt statisztikailag igazolható összefüggést nem tapasztaltunk. A pontos kóroki szerep feltárásához nyomonkövetéses vizsgálatokra van szükség. Mindezek alapján felvetjük, hogy a HHV-6 fertőzés diagnosztizálása vesetranszplantált betegek esetén indokolt. Munkánk során 0,5 %-os gyakorisággal kromoszómaintegrált HHV-6 jelenlétét mutattuk ki vesetranszplantált betegekben.
A közelmúltban felfedezett humánpatogén polyomavírusokkal kapcsolatos prevalenciaeredményeink alapján is úgy tűnik, hogy a vesetranszplantációval együtt járó immunszuppresszió fokozza a fertőzésre való fogékonyságot mind a KI, mind a WU vírus esetében. Terhes nők légúti, vizelet- és vérmintájában egyik vírust sem mutattuk ki, egészséges személyek esetén is csak a KI vírust csak a plazmaminták 0,6%-ában. A vesetranszplantált betegek légúti mintáinak 6,6%-ában KIPyV, 3,3%-ában pedig WUPyV DNS-t mutattunk ki, ezeknek a személyeknek légúti tüneteik voltak. Elsőként mutattuk ki ezeket a vírusokat vizeletmintában: a vesetranszplantáltak 2%-ában KIPyV, 12%-ában pedig WUPyV DNS-t. KI és WU viraemiát is detektáltunk (1 és 2,6 %). A vírusokat statisztikailag is igazolhatóan főként a transzplantáció után rövid időn (1-3 hónap) belül mutattuk ki. HPyV9-et mind a terhes, mind a nem terhes nők légúti, vizelet- és vérmintájában is kimutattuk 2-6 % gyakorisággal. A két csoportban tapasztalt előfordulási gyakoriságok statisztikailag nem különböztek. A légúti mintákban való előfordulást elsőként írtuk le, felvetve ezzel a vírus esetleges légúti terjedését. Eredményeink alapján is feltételezhető, hogy a KIPyV, WUPyV és HPyV9 a behatolási kapu helyéről, a légutakból eljutnak a vérkeringésbe, a vérrel a vesébe, és fertőzik a vese és a húgyutak sejtjeit, így a vizelet forrása is lehet az infekciónak.

HHV-6 viraemia detected in 4.5 % of renal transplant patients did not differ from frequency of HCMV infection (3.5%). Contrary to previous publications dominance of HHV-6A was observed. HHV-6 infection was significantly more frequent among renal transplant patients than healthy individuals (0) or pregnant women (1%). Latent HHV-6 infection was dominated by HHV-6B, and frequencies did not show difference between the patients groups studied. Based on our study, immunosuppression due to renal transplantation may result in higher susceptibility to HHV-6A infection. Although statistical analysis did not reveal interaction between HHV-6 viraemia and clinical symptoms in our study, HHV-6A infection may have clinical consequences. Based on our results it is suggested that monitoring, diagnosis of HHV-6 infection is needed, a follow up study may help to reveal the consequences of HHV-6A infection. Chromosomally integrated HHV-6 was observed in a renal transplant patient, the frequency (0.5%) is in accordance with the literature. Our prevalence data of novel human polyomaviruses also strengthen the hypothesis that immunosuppression might result in higher susceptibility to WU and KI viruses. Neither WUPyV, nor KIPyV was detected in respiratory, urine and blood samples from pregnant women. KIPyV was detected only in two plasma samples (2%) from healthy individuals and not in other sample types. WUPyV was not found in any sample types from healthy individuals. KIPyV and WUPyV were observed in 6.6 % and 3.3 % of respiratory samples from renal transplant patients. Respiratory symptoms were observed in all virus positive patients. We described first the presence of KI (2%) and WU virus (12%) in urine samples. KI and WU viraemia was also found in renal transplant patients (1 and 2.6 %). WUPyV and KIPyV were detected mainly early after renal transplantation. HPyV9 was detected in urine, respiratory and blood samples from both healthy pregnant and non pregnant women, the frequencies were 2-6 %. There was no statistically significant difference of prevalence in any sample types between the two studied groups. This was the first observation of HPyV9 in respiratory sample which suggests the respiratory transmission of this virus. Based on our results it is suggested that WUPyV, KIPyV and HPyV9 from the portal entries (possible the respiratory tract) might invade into blood circulation, might infect kidney and cells of the urine tract by blood and might be secreted by urine.