Az epsteini gondolatok mentén megindult nemzetközi és hazai kutatások egyre alaposabban, több oldalról vizsgálva igyekeznek feltárni a szülői bevonódás különböző formáit, és hatásait a tanulói teljesítményre. A szakirodalom egyetért abban, hogy a serdülőkorban meginduló változások hatással vannak a szülő-iskola kapcsolatára, középszintre a viszonyuk átalakul. Másfajta formákat igényel egy középiskolás gyermek eredményeire irányuló szülői bevonódás. Előtérbe kerül az otthoni támogatás az iskolai részvétellel szemben. A szülő ekkor már inkább otthoni beszélgetésekkel, elvárások megfogalmazásával, bíztatással igyekszik hatni a tanulói teljesítményre. Mivel a szülői bevonódást számos tényező befolyásolja, ezek vizsgálata folyamatosan zajlik. Az ezredforduló környékén történt fókuszbeli váltásnak köszönhetően egyre több tanulmány igyekszik feltárni a középszinten jellemzőbb szülői támogatási formákat, vagyis az otthoni tanulástámogató színtér tényezőit is. Jelen dolgozatban is arra törekszünk, hogy ennek a viszonynak néhány szegmensére jobban rávilágítsunk. Válaszokat kerestünk a következő kérdésekre: milyen gyakran, milyen témákról, milyen együtt töltött idő keretében beszélgetnek a szülők a középiskolás gyermekeikkel, részt vesznek-e az iskola által szervezett különféle programokon, milyen akadályokkal találkoznak az iskolai programokon való részvétellel kapcsolatban. Valamint megkérdeztük őket az iskola élet önkéntes tevékenységekkel vagy tárgyi-anyagi adományokkal való támogatásáról. Két középszintű képzéstípusban vizsgáltuk a szülő-iskola viszonyát az említett kérdések segítségével, és arra is kíváncsiak voltunk, hogy találunk e lényegi eltérést két képzési forma között. Kutatásunk eredményeként azt találtuk, hogy az eddigi szakirodalomhoz igazodva, több elemében az adott iskolatípusokban a szülő-iskola viszony egy-egy eleme képzési formától függő. A szülők többsége – ha sok esetben láthatatlanul is – követi a gyermeke iskolai teljesítményének alakulását. A kutatás kvantitatív jellegű volt, a kérdőív névtelen és önkéntes. A kutatás Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár-Bereg, Borsod-Abaúj-Zemplén és Jász-Nagykun-Szolnok vármegyében került lebonyolításra 2022 őszén, és 300 szülőt sikerült elérni vele. A kutatás nem reprezentatív mintavétel, emiatt a bemutatott eredményeink nem általánosíthatók, a következtetéseink, megállapításaink csak az általunk vizsgált mintára érvényesek. Fontosnak tartjuk a kutatás folytatását, kiterjesztését.