Diplomamunkám kísérleti eredményeken alapul, melyben a vinblasztin-rezisztens Caco-2 sejteket vizsgáltuk. Kísérletünk első fázisában sikeresen szelektáltuk ezt a rezisztens sejtvonalat, hiszen folyamatosan meghatározott vinblasztin-tartalmú médiumban fejlődtek. Ezután megkerestük a sejtek azon alkotóelemét, amely felelős a rezisztenciáért. Irodalmi adatokból megtudtuk, hogy ez a P-glikoprotein nevű membránfehérje. Szubsztrátjai alkalmazásával sikeresen bizonyítottuk, hogy ezen fehérje overexpressziója felelős a kialakult rezisztenciáért. Emellett immunhisztokémiai módszerrel, a P-glikoprotein ellenes UIC2 antitesttel is alátámasztottuk a nagyobb P-glikoprotein membránfehérje tartalmat a rezisztens sejtvonalon. Vizsgáltuk calcein esszével a rezisztens sejtvonal nagyobb mértékű pumpafunkcióját, illetve MTT-teszttel pedig a vinblasztinnal kezelt sejtvonal ellenállóbb tulajdonságát a citosztatikus szerekkel szemben. A transzport kísérlet pedig bizonyította, hogy a P-glikoprotein valóban bazolaterális-apikális irányban pumpál, és ez a pumpafunkció a rezisztens sejtvonalban erősebb.