Az egészségügyi ellátással összefüggő kórházi fertőzések jelentőségére már Semmelweis Ignácz munkássága ráirányította a figyelmet. A kórházi fertőzések arányát 5-10%- ra becsülik, melynek kialakulása esetén az ápolási napok száma és az egészségügyi kiadások jelentős mértékben megnövekednek. A kórházi fertőzések megelőzésében mérföldkövet jelentett az Egyesült Államok Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (Centers for Disease Control and Prevention, CDC) Kórházi fertőzések programja, melynek keretében az 1970-es években surveillance-ot dolgoztak ki és működtettek a kórházi fertőzésekre vonatkozóan. E program eredményeként születtek meg az aktív fekvőbetegellátó intézményekben keletkező kórházi fertőzések definíciói, a standard adatgyűjtés módszertana, az adatelemzés eljárásai és az interhospitalis - később internacionális - összehasonlítást lehetővé tevő eredményindikátorok. Az Európai Betegségmegelőzési és Járványügyi Központ (European Center for Disease Control and Prevention, ECDC) a CDC által kidolgozottak figyelembe vétele mellett a TESSy keretében működteti az Európai Unió tagállamai nosocomialis fertőzések felügyeletét biztosító monitor rendszereket. Hazánkban a Nemzeti Nosocomialis Surveillance (NNSR) rendszer kialakításával 2004-től kezdődött meg a kórházi fertőzések monitorozása. Az NNSR keretében a kórházi fertőzések felügyelete kötelező és választható modulokban történik. Dolgozatomban a választható modulok közül a műtéti sebfertőzések helyzetét elemeztem Szabolcs-Szatmár-Bereg megye három kórházában 2005-2012 években. Az 5771 műtétet követő sebfertőzési arány 2,8% volt. A hat leggyakoribb műtéti típus sebfertőzési arányai közül a legmagasabb sebfertőzési arány (6,6%) vastagbél műtéteknél, a legalacsonyabb a sérvműtéteknél volt megfigyelhető (1,0%). A CDC által meghatározott rizikóindex a vastagbél és vakbélműtétek esetén volt magasabb. A vizsgált műtéti típusoknál a sebfertőzések az átlagos ápolási időtartam medián értékét 2-4-szer meghaladták. A sebfertőzések jelentős része felületes fertőzés volt, azonban három műtéti kategória/típus esetén viszonylag magas volt a mély és a szervi/üregi fertőzések aránya. Az izolált kórokozók között a Gram- és a Gram+ kórokozók közel hasonló arányban fordultak elő. A sebfertőzések rizikófaktorainak többváltozós logisztikus regressziós elemzése egyértelműen szignifikáns összefüggést mutatott a műtétet követő sebfertőzés kialakulásával.