Dolgozatomban a magyar hidegvérű lóállomány származását vizsgáltam populációgenetikai mutatókkal. A magyar hidegvérű 1954-től hivatalosan elismert fajta, törzskönyvezése 1922-ben kezdődött. A magyar hidegvérű a Magyar Országgyűlés által nemzeti kinccsé kinevezett fajta. A sikeres génmegőrzés feltétele, hogy az állomány genetikai diverzitását ismerjük. A dolgozat célja feltárni a pedigrételjességet, a nemzedékközt, az ősök változékonyságát és a beltenyésztettséget. A származási adatokat a Magyar Hidegvérű Lótenyésztő Országos Egyesület adta. Az adatok az 1800-as évek elejétől 2023-ig terjedő időszakot ölelik fel. A teljes állományt 21696 egyed képezte. A referencia állományt a 2023-ban törzskönyvi ellenőrzésbe vett 1123 egyed alkotta. A származási adatok feldolgozásához Endog v4.8., Grain v2.2. szoftvert és PopRep v1.0. szoftvert használtam, feldolgozás előtt Pedigree Viewer v6.5. szoftverrel ellenőriztem le az adatokat. A referencia állományban az átlagos nemzedékköz 9,17 év volt. A teljes genetikai variabilitást a teljes állomány esetében 3166, míg a referencia állománynál csupán 410 egyed fedte le. A Wright-féle beltenyésztési együttható a teljes állományban 1,13%, a referencia állományban 2,35%, 101 egyednél a beltenyésztési együttható értéke 5% feletti. A teljes állománynak 49,89%-a beltenyésztett, míg a referencia állománynak már a 91,36%-a beltenyésztett valamilyen mértékben. Az új Kalinowski-féle beltenyésztési együttható értékei (0,95%, 1,96%) nagyobbak a Kalinowski-féle együttható értékeinél (0,18%, 0,39%), így a beltenyésztés az újabb generációkban erősebb.