Élelmiszerpazarlási és hulladékkezelési szokások közötti összefüggések vizsgálata az inverz logisztika szemszögéből
Absztrakt
„Napjainkban folyamatosan növekszik az ipari és mezőgazdasági termelésből, szolgáltatásból, a lakossági fogyasztásból keletkező hulladékok mennyisége és – ami talán ennél is nagyobb problémát jelent – azok veszélyessége.” A hulladékkezelés és az élelmiszerpazarlás a mindennapi életünk egyik kiemelkedően fontos problémája. A hulladék egy olyan állandó gond az emberiség életében, amelyre eddig még nem sikerült megfelelő megoldást találni. A hulladék veszélyt jelent a környezetünkre, és ebbe nem csak a kimondottan veszélyes hulladékok sorolhatók ide. A természeti erőforrásainkat (pl.: víz, talaj) szennyezi, és csúfítja el a sok szemét, ami megelőzhető lenne. A másik veszélyforrása pedig a pazarlás, a pazarlásban nem csak az a veszély, hogy hulladék keletkezik, hanem az is hogy erőforrásokat kimerítünk vele, ami az egyik legdrágább a földön. 2„Természeti erőforrásnak nevezzük mindazokat a szolgáltatásokat, amelyeket az emberek saját léte (és jóléte) fenntartásához a természetből igénybe vesz. Ezek köre igen széles: az anyagoktól (táplálék, víz, építőanyag stb.) az energiahordozókon és az élővilág génkészletén keresztül a rekreációs potenciálig (üdülési lehetőség, vagy csak egy szép táj esztétikai élménye), de ide tartozik az a terület is, amit az ember gazdasági vagy más célokra igénybe vesz.” Pazarló életmódunk a hulladékokban mutatkozik meg a legjobban, az hogy ezek a fölöslegek miből is állnak össze. Textil, műanyag csomagoló anyagok, stb. és sajnos a fel nem használt élelmiszer. (1.ábra) A diagram is mutatja, ahol a legtöbb ételt kidobják azok a háztartások, tehát a fogyasztóknál történik a legtöbb élelmiszerhulladék termelése. 3„De más területen is óriási az élelmiszerpazarlás. Ebben egyrészt a szokásaink a bűnösek, de a gyerekeket se neveljük a helyes hozzáállásra. Pedig katasztrofális vége lesz, ha nem változtatunk.” Minden mindennel összefügg. A rengeteg széndioxid és metán kibocsátás üvegházhatással jár és klímaváltozást eredményezett, ez szélsőséges időjárásban mutatkozik meg, és nem ritkák a katasztrófához vezető időjárási jelenségek sem pl.: tornádó, árvíz. A bolygón ezek eddig is jelen voltak, de nem ilyen sűrűn. A bolygó éghajlatai is változnak és az embereknek ehhez nehéz igazodni, eltűnik a tavasz és az ősz, és nem marad más (Magyarországon is) csak a nyár és a tél. A tél nem olyan hideg, mint volt a kártevőket nem pusztítja el, ami nagy probléma a mezőgazdaságnak, a nyár pedig perzselően forró, ami ismételten rossz a mezőgazdaságnak. A kártevőkkel szemben óvni kell, ezért permetet használnak, amely nem csak a kártevőket pusztítja el, hanem a méheket is, és a méh a világ legfontosabb állata. Felkerült a méh a veszélyeztett állatok listájára, pedig kihalásával az emberi élet is veszélybe kerül. A klímaváltozás felmelegedést is hoz, ami megolvasztja a jégsapkákat és megemelkedik a tengerszint (amit a Balti-tengerhez viszonyítunk), és lesznek olyan városok, amik ez miatt eltűnhetnek pl.: Velence. Vizeink szennyezésével pedig felborítjuk azok ökoszisztémáját, amellyel nem csak a halakat pusztítjuk el , de a tengerekben és óceánokban a korallokat is, amelyek tisztítják ezeket. Azért vágnak ki erdőket, hogy élelmiszernek, vagy takarmánynak megfelelő növényeket termesszenek, pedig az emberek jórésze kidobja az élelmiszert. Nem szabad azt hinnünk, hogy ami most történik az átmeneti, cselekednie kell az emberiségnek különben nem lesz hol élnünk.