Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy a gyökértömések sikerességét milyen számos tényező befolyásolhatja. Vajon relevánsak-e ezek a később említett módszerek, ha in vitro kísérleti körülmények között végezzük? Vajon hűen modellezik, vagy értékelik azokat a történéseket, amik nem kísérletes körülmények között, hanem az élő szervezet fogaiban és környezetében fordul elő, történik? Jobb-e egy kísérleti folyamat adott pillanatban történő feltérképezése, vagy a hosszú távú követés nyújt-e relevánsabb információt ennek tanulmányozásához? A fogbél felé történő bakteriális inváziót számos szinten lehet megelőzni, illetve védekezni ellene. A pulpát érintő bakteriális penetráció következtében kivitelezendő therápiás beavatkozás(ok), nevezetesen a gyökércsatorna megmunkálás sikerességének okát próbáltuk vizsgálni olyan esetekben, amikor bizonyos kiindulási értékek ( gyökércsatorna lefutás) a vizsgálat során teljesen ellentétesek voltak. Az egyenes és a görbe gyökércsatornák különbsége egyértelmű, ha akár csak a morfológiáról, de a megmunkálásról is van szó. Úgy gondolom, hogy a fog gyökérkezelésének és gyökértömésének egymásra épülő folyamataiban minden tényezőnek van egymásra hatása. Aztán azt a körülményt is vizsgáltuk, hogy ezek a megmunkálási és gyökértömési folyamatok hosszú távon milyen összefüggéseket mutatnak. Az egyértelmű volt, hogy a gyökércsatorna megmunkálási hibák (AT) fontos és valójában negatív jelentőséggel bírnak a gyökértömések hosszú távú sikerességének szempontjából. A folyadékfiltrációs vizsgálatunk, amely hosszú távon elemezte a különböző típusú gyökértömő sealerek zárási tulajdonságát különböző morphológiájú fogcsoportok esetén azt bizonyította, hogy a Sealapex (Ca-hidroxid típusú) sealer jobban degradálódik az idő múlásával, mint Pulp Canal Sealer (ZOE-tartalmú). Nedves környezetben bekövetkezik a gyökércsatornában a gyökércsatorna falához igazodó zárási tulajdonságuk romlása. Lehet, hogy ezt a degradációjukból bekövetkező folyamatos romlást egy ideig képes kompenzálni a gyökértömések egy másik fázisának, a guttaperchának a nedvesség hatására bekövetkező, de csak limitált hatású és idejű duzzadása. Vizsgálatunk során az derült ki, hogy ezek az ellentétes hatások (degradáció, duzzadás) az idő során nem teljesen kompenzáló folyamatok. A sealerek degradációja folyamatos, a guttapercha duzzadása időleges. Ezért nem jöhet létre hosszú távon az, hogy ne romoljanak a gyökértömések zárási tulajdonságát elemző folydékfiltrációs eredmények akár egyenes, akár görbe gyökércsatornákról legyen szó. A mikro-CT rendkívül érzékeny in vitro vizsgáló módszer, mely bizonyítottan alkalmas a bonyolult gyökércsatorna morphológia feltérképezéséhez. A gyökércsatorna megmunkálás eredményei is kvantitatívan mérhetőek, hiszen a megmunkákás által létrejött háromdimenziós felszín, térfogat és SMI változás detektálható. Kvantitatív és kvalitatív eredményeket produkál úgy, hogy szeparált és szimultán 3D rekonstrukció érhető el vele. Hátránya, hogy magas az ára, időigényes a vizsgálat, magas a radiációs dózisa és sajnos alkalmatlan klinikai használatra. Kísérletünkben igazoltuk, hogy az SMI változás, mely majdnem minden gyökércsatorna megmunkálással foglalkozó mikro-CT közleményben közölt adat, nem érzékeny faktora a gyökércsatorna megmunkálásnak. Könnyen hihető, hogy a gépi megmunkálás során körösödő gyökércsatorna emeli az SMI értékeket, de ennek szignifikanciája mégis csak néhány közleményben szerepel. Az SMI értékeknek szerintünk kétirányú változása következik be a megmunkálás során. Az SMI növekedés mellett az SMI értékek csökkenése is bekövetkezik párhuzamosan, mert különösen a koronális harmadban excentrikusan dolgozó gépi műszer konkáv felületeket hzhat létre, ezáltal csökkentve az SMI értéket. Ez a kettősség okozza azt, hogy az SMI változás nem érzékeny faktora a gyökércsatorna megmunkálás eredményességének. A gyökércsatorna megmunkálás teoretikusan akkor jó, ha a feltágított csatornának minél kisebb a felülete, hiszen a gyökércsatorna fala mentén jöhet létre a mikroszivárgás jelensége. Ha a feltágított gyökércsatornának minél nagyobb a térfogata az meg azért jó, mert úgy könyebb jól kompaktált gyökértömést kivitelezni benne. Ezért gondoltuk azt, hogy a delta A/delta V arányszám jól mutathatja meg az ideális formához való igazodást. Minél kisebb ez a szám, annál ideálisabb a feltágított gyökércsatorna. Méréseink során statisztikailag szignifikánsan kisebb volt ez a paraméter egyenes csatornák esetén a görbékkel összehasonlítva. Ez is bizonyítja, hogy görbe gyökércsatornákban sokkal nehezebb az ideálishoz közelítő feltágítást végezni. Ez a megállapítás vonatkozik nem csak a különböző morfológiával rendelkező emberi fogakra, hanem a standardizált műanyag blokkokra is. Hasonló szignifikanciai különbség mutatkozott egyenes és görbe műanyag blokkok feltágítása során is. A gyökércsatorna megmunkálása bonyolult folyamat, melyben fontos szerepe van a megmunkáló személynek. Még a tapasztalt endodontusok esetén is előfordul a nem kívánatos csatornaforma kialakítása. A műszer a koronális harmadban, ahol kellő hellyel rendelkezik és nem szabja meg a preparálást a gyökércsatorna falával való érintkezés, megmunkáló rendszertől függően excentrikusan dolgozhat. Ezért végeztünk olyan vizsgálatot műanyag blokkokon a gyökércsúcstól 14 milliméterrel koronálisabban, ahol két dimenziós mérőszámokkal elemeztük a gyökércsatorna megmunkálás eredményességét. Ezek az alak faktor, a körösödés és az excentrikus preparálás voltak. A megmunkálás előtti és utáni adatokat összehasonlítva az derült ki a megmunkálás után, hogy az alak faktor szignifikánsan csökkent, az excentrikusság szignifikánsan növekedett és a körösödés értékei nem mutattak szignifikáns változást egyenes műanyag blokkok Pro Taper megmunkálás után.

Bacterial invasion through the intact tooth surfaces can be prevented or stopped by several methods. It is beyond the scope of this thesis to discuss the prevention of bacterial propagation towards the pulp canal space. Some initial values have, however, been researched for impact on a successful root canal treatment, such as the impact of root canal morphology on the root canal enlargement modality, the impact of the root canal sealer and the morphological aspect on the long term sealing ability of root canal fillings. These two-dimensional measurements do not appear to give enough information according to the micron-level appearance of the structural incidence. The micro-CT measurements can solve this problem. The information at this micron level seems to be enough to characterise precisely the root canal enlargement modalities in the case of human teeth and even in the artificial acrylic blocks as well. (AT) In the present investigation the prevalence of AT in curved canals was similar to that reported by Wu et al. (2000a), but a comparison with that work showed significant differences in the prevalence of AT in straight canals. In our study 80% of straight canals had AT. This surprising result can be accounted for both by the selected morphology of human root canals and the sensitivity of the methodology. Roots grouped as ‘straight’ may have slightly curved canals (Nagy et al. 1995). This relatively high prevalence of apical transportation in straight canals has been discussed previously (Nagy et al. 1997a). Wu et al. (2000a) in their study could identify AT only when 0.2 mm or more. The preparation asymmetry measurement (Nagy et al. 1997a,b) is a more sensitive (0.1 mm) quantitative method for determining AT values. In the present study all the AT mean values were smaller than 0.2 mm both in the straight and curved canals. These different AT values between the straight and curved canals were not statistically significant. (Fluid filtration) The solubility of sealers can negatively influence their long-term seal (Ørstavik 1983). In many longitudinal studies (1–2 years) filling techniques or different sealers were compared (Georgopoulou et al. 1995, Wu et al. 1995, Kontakiotis et al. 1997, Wu et al. 2000a,b,c). In the present study Sealapex allowed more leakage than Pulp Canal Sealer. The observed fluctuation in values of score 1 both in straight canals of the Sealapex group and in the curved canals of the Pulp Canal Sealer group could be the result of several factors. A similar fluctuation was observed in score 3 values in the groups of straight and curved canals with Sealapex and in curved canals of the Pulp Canal Sealer groups. These fluctuations may be associated with the different characteristics of the materials, namely, the expansion of gutta-percha when moist and sealer dissolution altering with time. Wu et al. (1995) reported that ZOE containing Tubliseal had significantly less leakage than Sealapex after 1 year. This observation is in agreement with the result of the present study. Others found less leakage with Sealapex than with Pulp Canal Sealer following 1 year (Georgopoulou et al. 1995) and 2 years (Kontakiotis et al. 1997). The inconsistency among the studies may be explained by the difference in sample storage. In other studies the specimens were stored in water whereas in the present study 100% humidity was used. Storage in water may predispose the dissolution of sealer but this may not be the case in 100% humidity. (3-D Micro-CT/ human delta A/V) The present work focused on the quantitative characterisation of the difference in root canal morphology after Pro Taper Universal preparation using available parameters. The mean values of the ratio of surface area change to volume change after the ProTaper Universal instrumentation in straight and curved natural canals predict that ΔA/ΔV values are statistically different between the two groups. (3-D Micro-CT/ human delta SMI) The limitation of SMI in describing root canal morphological change after instrumentation is inherent in the bidirectional change of SMI value. Specifically, the cross-sectional shape change from round to irregular after eccentric instrumentation reduces the SMI value, while smoothing the canal walls increases the SMI value. These two opposite processes cause fluctuation in SMI values, resulting in the loss of statistical signifcance . In this work the ΔSMI values are not significantly different between the groups. Unlike ΔA/ΔV, the SMI did not change significantly after canal instrumentation in straight or in curved human canals. (3-D Micro-CT/ acrylic delta A/V and delta SMI) ΔSA/ΔV values are statistically different between the two acrylic groups and the ΔSMI values are not signifficantly different between the groups. Despite previous studies showing the usefulness of SMI tracking, it did not prove effective in the current work. Our observation is in line with some recently published results where significant differences in SMI between tested groups have not been detected. The SMI value changes of resin simulated root canals reflect solely the deformity of the cross-sectional shape, while those of natural teeth reflect both the cross-sectional deformity of the canals and the smoothing of the canal walls. (2-D Micro-CT) Cross-sectional shape change of straight resin root canals showed that even in this simplifed morphology the operator usually prepares one side of the root canal wall more effectively than the others. Consequently, the cross-sectional shape of prepared root canals changed from regular to irregular, resulting in eccentricity. This finding was also reflected in the trend of the determined form factor and roundness values. When pre- and postinstrumentation values are compared, it is seen that after the instrumentation the form factor decreased significantly, the eccentricity increased significantly and the roundness value did not show any statistical difference.