Az emberi jogok az állam és magánszemélyek közötti kapcsolat meghatározásának alappillérei, az állam, mint kötelezett, a magánszemélyek pedig mint a jogosultságok alanyai.. Ez a kapcsolat megköveteli, hogy az állam ne csak saját apparátusával szemben védje a magánszemélyek emberi jogait, hanem harmadik felekkel szemben is, nevezetesen a vállalatokkal és azok kiterjedt ellátási láncával szemben. Az „ellátási lánc” kifejezés a teljes termelési folyamatot magában foglalja, amely tartalmazz valamennyi olyan vállalatot, amely közvetlenül vagy közvetve piacra juttat egy terméket. Az emberi jogok és az üzleti élet terén az anyavállalat átfogó felelősséget vállal az emberi jogi normák betartásáért az ellátási lánc egészében. Az ENSZ határozatai megerősítik ezt a kötelezettséget, nevezetesen az ENSZ „Protect Respect and Remedy” keretrendszere és annak irányadó elvei, amelyek arra kötelezik a vállalatokat, hogy értékeljék és kezeljék a működésükkel kapcsolatos emberi jogi kockázatokat és hatásokat, beleértve a leányvállalatok és beszállítók tevékenységét is. A disszertáció célja, hogy meghatározza az ellátási láncok egyes típusait, és szemléltető példákat kínáljon azok jellemzőinek megvilágítására. A tanulmány normatív jogi kutatási megközelítést alkalmaz, amely elsődleges, másodlagos és harmadlagos jogi anyagokból származó másodlagos adatokra támaszkodik. A kutatási módszertan könyvtári kutatást, majd kvalitatív elemzést tartalmaz. Az ENSZ Üzleti és Emberi Jogi Irányelveinek 13. cikkére építve a tanulmány az ellátási láncok három különböző formáját különbözteti meg: az emberi jogokat közvetlenül sértő, az emberi jogokat más szervezeten keresztül sértő, illetve a kárt nem okozó vagy ahhoz nem hozzájáruló ellátási láncokat. Human rights are the cornerstone in defining the relationship between the state and its citizens, with the state as a duty bearer and citizens as duty holders. This relationship necessitates that the state protects the human rights of its citizens not only from its apparatus but also from third parties, notably companies and their expansive supply chains. The term "supply chain" encompasses the entire production process involving all companies directly or indirectly bringing a product to market. In human rights and business, the principal company must assume responsibility for upholding human rights standards throughout the supply chain. UN Resolutions reinforce this obligation, notably the UN Protect Respect and Remedy framework and its guiding principles, which mandate companies to assess and address human rights risks and impacts associated with their operations, including those of subsidiaries and suppliers. This dissertation aims to define each type of supply chain and offer illustrative examples to elucidate their characteristics. This study employs a normative legal research approach, drawing on secondary data from primary, secondary, and tertiary legal materials. The research methodology involves library research followed by qualitative analysis. Building upon Article 13 of the UN Guiding Principles on Business and Human Rights, the study delineates three distinct forms of supply chains: those directly causing harm to human rights, those contributing to harm through another entity, and those neither causing nor contributing to harm.