A szepszis szindróma egy inhomogén betegcsoportokat egybefoglaló tünetegyüttes, mely az intenzív osztályos halálozás egyik meghatározó tényezője. Sem a szindróma pontos definíciója, sem a túlélést befolyásoló klinikai adatok, valamint biomarkerek szerepe nem tisztázott, a vizsgálatok végpontjának meghatározására is többféle megközelítés létezik. Vizsgálatunk célja a klinikai és laborparaméterek prognosztikus értékének meghatározása, majd ezek segítségével klinikai végpontok meghatározása. A vizsgálatba 57 szepszisben szenvedő beteget vontunk be. A betegek felvételekor meghatározásra kerültek a klasszikus és a vérkép alapú biomarkerek, valamint a túlélést potenciálisan befolyásoló klinikai adatok. A betegeket 30 napig követtük, majd meghatároztuk a betegek túlélését. A túlélő és nem túlélő betegcsoportok prognosztikai markereit vetettük össze, majd ROC analízissel meghatároztuk a 30 napos mortalitásra való hatásukat. Ezt követően napi lebontásban elvégzett ROC analízis segítségével meghatároztuk az adott marker prognosztikus értékét, annak dinamikus változását.

Eredmények: A szepszisben szenvedő 57 betegből 30 napon belül 23-an haltak meg. A nem túlélő csoportban szignifikánsan magasabb IL-6, laktát, neutrophil reaktivitási index (Neu-RI), vörösvérsejt megoszlási szélesség (RDW-SD), SOFA és APACHE-II score értékeket találtunk. A 30 napos mortalitást legjelentősebb mértékben a felvételkori IL-6 szintek (AUC 79.9%, Cut-off 696 ng/l, szenzitivitás 87.9% (71.8-96.6), specificitás 71.4% (47.8-88.7)) és a laktát szintek (AUC 71.7%, Cut-off 1.45 mmol/l, szenzitivitás 55.9% (37.9-72.8), specificitás 82.6% (61.2-95)) befolyásolják. Mindkét esetben a felvételt követő héten jóval magasabb a fenti két érték mortalitást meghatározó hatása: a laktát a maximalis hatást az első 48 óra mortalitására gyakorolja (AUC 92,2%), mely ezt követően jelentősen csökken. Az IL-6 szint a maximális prognosztikus értékét a 72 órás mortalitás esetében éri el (AUC 95,5%), mely a 120 óra elteltével mutat meredek csökkenést. A vérkép dependens paraméterek közül a Neu-RI hatása a laktáthoz hasonló mintázatot mutat (AUC maximum 89,9% a 48. órában, majd meredek csökkenés).

A felvételkori IL-6 szintek határozzák meg az ismert paraméterek közül leginkább a szepszisben szenvedő betegek 30 napos mortalitását, a laktát és a klinikai adatok ebben a tekintetben inferior hatásúnak tekinthetőek. A felvételi laktát szintek mellett a Neu-RI értékek is jelentős 48 órás prognosztikus hatással bírnak.