Az Alkotmány értelmében az államfő a Magyar Köztársaságban a legfőbb közjogi méltóságként a nemzet egységének kifejezője. Az államfő nincs más szervének alárendelve, semleges hatalmi helyzete következtében nem része sem a törvényhozó, sem a végrehajtó hatalomnak, a politikai erők fölött áll és közvetítő, illetve a konfliktusokat elsimító funkciókat gyakorol. A törvény- visszaküldési jog – mint politikai vétó- és az Alkotmánybíróságnak való megküldés – mint sajátos alkotmányossági vétó- a köztársasági elnök Alkotmányban biztosított hatásköri jogosítványa. Az államfő e jogköreinek gyakorlásával is őrködik az államszervezet és így a törvényhozó demokratikus működése felett. A két vétó jogával az elnök a törvényhozó hatalom politikai, alkotmányjogi kontrollját látja el. A vétó egy olyan eszköz az elnök kezében, aminek segítségével még a törvény kihirdetése előtt tehet valamit, ha azt aggályosnak tartja. Az elnök a Magyar Köztársaságban a legmagasabb közjogi méltóság, ebből adódóan véleményének kiemelt súlya van, vonatkozzon ez bármelyik vétó intézményére. A vétó nem egy olyan eszköz az elnök kezében amivel, akkor él, ha úgy gondolja, hogy ő akadályoztatni szeretné az Országgyűlés munkáját, hanem sokkal inkább az alkotmányvédelem (tágabb értelemben a jogvédelem) köztársasági elnökként gyakorolható formája. A vétóval való rendelkezés hatalmi kérdés, mivel lehetőséget ad a parlamenti döntéshozatal befolyásolására.