A derékfájás az egyik legáltalánosabb egészséget érintő probléma világszerte, ezzel az általános jólét és a munkához való szükséges teljesítmény befolyásolója. A 2010-es Global Burden of Disease Study – azaz ¬¬a betegség globális terhe tanulmány – szerint a derékfájás azon 10 betegség és sérülés közé tartozik, mely a legmagasabb – DALYs – -Egészségkárosodással korrigált életévekért felelős. Szakdolgozatomban az ágyéki gerincszakasz mobilitásának és stabilitásának fokozására, a törzs és a csípő körüli izmok erősítésére összpontosítottam. Célcsoportomat A Debreceni Klinika (DEKK) Reumatológiai klinikájának porckorongsérves betegei alkották, átlag életkoruk 66,83±7,63. A Debreceni Klinikák Reumatológiai osztályán, a gyógytorna részen volt a tornaprogram tartva, heti 2 alkalommal 40 perces foglalkozások, 10 héten keresztül. A torna feltétele, hogy a betegeknél a gerincsérven kívül más társbetegség nem volt diagnosztizálva és nem is áll fenn. Úgy gondolom, hogy a saját egészségünkért és jólétünkért sosem késő elkezdeni tenni. Ezért szeretném hangsúlyozni szakdolgozatommal, hogy időskorban a mozgás és a torna, preventív jelleggel hozzájárul egészségünkhöz, ezentúl fájdalomcsillapító hatása is van. Tréningprogramomban túlnyomórészt alsóvégtagi és törzs izomerősítő gyakorlatokat sűrítettem, ügyelve a helyes kivitelezésre. Izometriás megfeszülésű izommunkával egészítettem ki a gyakorlatokat, illetve az excentrikus mozgású gyakorlatok lassú kivitelezésére is figyeltem. A tréning megkezdése előtt a betegeket 6 fajta vizsgálattal és teszttel mértem fel, amelyek a mobilitás, idegi eredetű problémák és fájdalom megállapítására szolgáltak. A 4 általam vizsgált tesztnél szignifikáns javulást figyeltem meg. A Lasegue tesztnél és a gerinc bal oldai laterál flexiós vizsgálatánál az eredményeim nem voltak szignifikánsak, de összességében minden betegemet sikeresen felmértem, és eredményeiket értékelni tudtam. Így az eredmények alapján elmondható, hogy tréningprogramom hatásosnak bizonyult, ami főleg a betegek jelenlétének és ügyességének köszönhető. Remélem a jövőben nagyobb figyelmet fordít a társadalom a mozgásra, annak jótékony hatásaira, illetve időskorban a megelőzésre, mert sosem késő elkezdeni, a kor csak egy szám.