A család mint társadalmi intézmény a tudományos és a hétköznapi diskurzus egyik jelentős témája, hiszen az egyének fejlődésében és integrációjában jelentős szerepet játszik. A családban történő nevelkedés azonban kockázattá is válhat, a különböző makro- és mikroszintű tényezők eredményeként a gyermekek családon belüli helyzete eltérő lehet. A disszertáció komplex szemléletben tárja fel azt a családi miliőt, mely a családjukból kiemelt gyermekek és fiatalok gondozásában vállal elengedhetetlen szerepet. A nevelőszülős családok egyszerre részei a gyermekvédelem intézményrendszerének, ugyanakkor normatív elvárások színterei is, melyek sajátos működési mechanizmusokat hívnak életre. A kutatás során ezt a családi miliőt a családszociológia elméleti kereteibe ágyazva, valamint a gyermekvédelem praxisának kontextusában vizsgáltuk. A kvalitatív kutatás az Észak-Alföld régió két megyéjében zajlott, melynek keretében három célcsoportban (nevelőszülők, utógondozói ellátásban élő fiatalok és szakértők) 47 félig strukturált interjút készítettünk. A nevelőszülős családok életét különböző dimenziókban vizsgáltuk, a családi élet jellegzetességeire a családnarratívákon és a nevelőszülői motivációkon keresztül tértünk ki, továbbá a gondozásban élő gyermek és a nevelőszülő családon belüli státuszával kapcsolatban számos dilemmát azonosítottunk. Az általunk vizsgált nevelőszülős családok leírhatóak a klasszikus családszociológiai funkciók szerint, a családi alrendszerek jelentős változásokon mennek át a gondozásban lévő gyermekek családba történő integrálása során. A vizsgálatunk alapján megerősítésre került a családi reziliencia képességének szerepe a kihívásokkal, stresszorokkal szembeni megküzdés egyik kulcstényezőjeként, ahogyan azt a szakirodalom is leírja. A különböző reziliencia fázisok és a családok kapcsolati integráltsága között kapcsolatot fedeztünk fel, a család belső stabilizálására irányuló reziliencia fázisokhoz és kapcsolati jellemzőkhöz jellemzően nem párosultak megfelelő külső támogatási rendszerek, így a kirekesztettség kockázata ezen családok esetében jelentős lehet. Vizsgáltuk továbbá a nevelőszülős családokban élő fiatalok továbbtanulását befolyásoló segítő és akadályozó tényezőket, valamint a továbbtanulási mintázatokat, melyek megerősítik a szakirodalom által leírt individuális, családi és iskolai színtér jelentős hatását az iskolai életpályára vonatkozóan. A kutatás egyrészről hozzájárulhat a családszociológiai kutatások bővüléséhez az általunk vizsgált nevelőszülős családi miliő feltárása által, ugyanakkor a gyermekvédelem területén dolgozó szakemberek számára újszerű információkat, valamint a család igényeihez és szükségleteihez illesztett fejlesztési alternatívákat kínálhat, melynek elsődleges szempontja a gyermekek nevelőszülős családba történő integrálásának elősegítése és a gondozási folyamat megfelelő támogatása.

Family as a social institution is a major topic of academic and everyday discourse, as it plays a significant role in the development and integration of the members of the society. However, growing up in a family can also become a risk, as a result of different macro- and micro-level factors, therefore children's position within the family varying. This dissertation undertakes a complex exploration of a family milieu that assumes a crucial role in the care of children and young people who can not live in their birth families. Foster families are not only the part of the institutional system of child protection but also a site of normative expectations which results specific mechanisms. In the research, this family milieu was examined within the theoretical framework of family sociology and in the context of child protection practice. The qualitative research was conducted in two counties of the Northern Great Plain region, with 47 semi-structured interviews with three target groups (foster parents, young people in aftercare and experts). The life of foster families was explored in different dimensions. The characteristics of family life were explored through family narratives and foster parents' motivations, and a number of dilemmas were identified in relation to the status of the child in care and the foster parent. The foster care families we studied can be described according to classical family sociological functions, with family subsystems undergoing significant changes as children in care are integrated into the family. Our study confirmed the role of the capacity for family resilience as a key factor in coping with challenges and stressors, as described in the literature. We found a link between different stages of resilience and the network of families. The stages of resilience and relational characteristics that were typically associated with internal family stabilisation attended with not being matched by adequate external support systems, and thus the risk of exclusion for these families may be significant. We also investigated the factors that help and hinder the further education of young people in foster families, as well as patterns of further education, which confirm the significant impact of individual, family and school contexts on school career paths described in the literature. On the one hand, this research can contribute to family sociology by exploring the foster family milieu, and on the other hand, it can offer professionals working in the field of child protection new information and development alternatives adapted to the needs and demands of the family, with the primary objective of facilitating the integration of children in foster care and providing appropriate support for the care process.