Az elmúlt években egyre gyakrabban hallunk a világ különböző pontjain bekövetkező természeti és civilizációs katasztrófákról és azok óriási horderejű – emberi életeket követelő, egész ország, nagyobb régió gazdasági helyzetét megingató – következményeiről. Amíg ezeket csak a híradásokban látjuk, addig nem is fogható fel teljesen az elszenvedett károk szerteágazó negatív hatása. Az árvíz miatt 2001. március 6-án bekövetkezett tarpai gátszakadás, a 2002. és 2006. évi dunai és tiszai árvíz, a fővárosban 2006. augusztus 20-án öt ember halálát követelő vihar, a hatalmas károkat okozó 2010. május-júniusi borsodi árvíz, valamint a 2010. október 4-én bekövetkezett vörösiszap-katasztrófa mind közelebb hozták a lakossághoz a katasztrófák lehetőségét, sokan a saját bőrükön tapasztalták, mások a rokonság, ismeretségi kör által érezhették át ezeknek az eseményeknek a borzalmas következményeit. Ugyan a vis maior támogatás mostanra kialakult rendszere kipróbálásra és alkalmazásra került nagy kiterjedésű, súlyos események során, azonban még mindig sokak számára, – többek között az önkormányzatok számára is – új terület. Általánosságban elmondható, hogy szinte nincs olyan pályázat, amely során ne lenne szükség legalább egyszer hiánypótlásra. Ennek az lehet az oka, hogy a vis maior szabályrendszer nem képezi semmilyen képzés, oktatás anyagát. Az elbírálásban résztvevő, közreműködő szervek esetében találkozhatunk a témával különböző értekezleteken, éves beszámolókban, azonban itt is inkább az elért eredmények kerülnek napirendre, nem pedig magának az eljárásnak az ismertetése. Ebben látom témaválasztásom aktualitását és szükségességét, hiszen a támogatásra vonatkozó jogszabályok, az eljárásrend pontos ismerete elengedhetetlen az önkormányzatok számára, hiszen csak így tudnak sikeresen pályázni. Az amúgy is szűkös vis maior keret, valamint a pályázó önkormányzatok száma miatt a szabályozás jogvesztő határidőket tartalmaz, amivel egyértelműen ki lehet zárni a támogatásból a jelentkezőket. Emellett az eljárás, már a több lépcsős ellenőrzési rend kialakításával, a rengeteg kötelező melléklettel további szűrőt jelent a pályázók között. Az eljárás részleteibe menő tanulmányozása felvértezi az önkormányzatokat a különböző „szűrőkön” való átjutásra. Mindez szükséges az amúgy is forrásokban szűkölködő önkormányzatok feladatainak ellátásához, ugyanis egy-egy ilyen esemény súlyos összegeket vonhat el a költségvetésükből, – ha egyáltalán rendelkeznek a védekezéshez, helyreállításhoz szükséges pénzeszközzel – amely működőképességüket veszélyeztetheti. Nem szabad tehát megengedni, hogy károsult, arra ténylegesen rászoruló önkormányzatok egy kisebb eljárási hiba miatt essenek el a támogatástól, illetve azt sem, hogy a nem kellőképpen alapos, körültekintő ellenőrzések miatt olyanok részesüljenek támogatásban, akik egyébként nem felelnek meg teljes körűen a feltételeknek, elvéve ezzel a véges vis maior keretből a rászorulók elől. Dolgozatom célja tehát, hogy bemutassam a vis maior támogatás adta lehetőségeket, a jogszabályi háttérben bekövetkezett nagymértékű változásokat, a mostanra kiforrottnak tűnő eljárás részleteit, rávetítve az élet hozta eseményekre.