A népesség, illetve a gazdasági fejlődés egyidejű növekedésének összeegyeztethetősége évszázadok óta foglalkoztatja a közgazdászokat. A túlnépesedés problémáját azonban napjainkban a népesség csökkenésének mérsékléséből adódó kihívások váltják fel, különösen azokban az országokban, amelyekben az egy főre eső jövedelem és a jóléti szolgáltatások mértéke is magas – röviden: a jóléti államokban. A hosszú távon biztosított reprodukcióhoz ugyanis az egyes országok teljes fertilitási rátájának (TFR) 2,1 körül kell mozognia. Ennek az értéknek az elérése a legtöbb fejlett állam számára komoly kihívást jelent. E problémából kiindulva a dolgozat elsődleges célja a TFR-t befolyásoló tényezők feltérképezése. Másodszor, az így kapott eredmények segítségével azt vizsgálom, hogy a jóléti államok számára mennyire reális törekvés – azaz a magyarázó változók megvalósítható mértéke mellett a modellel előrejelezhető-e – a 2,1-es teljes termékenységi arányszám elérése. Mindezekből kiindulva, dolgozatomban lineáris regresszió, illetve egyéb, nemlineáris módszerek segítségével modelleztem, majd vizsgáltam a teljes termékenységi arányszámot. Ennek megvalósításához a WEKA nyílt forráskódú programot, illetve huszonkét OECD ország adatait használtam fel. A lineáris regresszió esetében három különböző módszerrel alkottam modellt, melyek közül a legjobb illeszkedést az M5 (backward eljárás) eredményezte 0,386-os korrigált R2 -tel. Annak eredményei alapján elmondható, hogy a vártnak megfelelően a családi pótlékoknak, a női órabéreknek, a GDP-nek mind pozitív hatásuk van a TFR értékének alakulására. Azonban az emberi előrehaladási index (HDI) és a családi adókedvezmény mutatók meglepő módon nem bizonyultak szignifikáns magyarázó változóknak, illetve az oktatási egyenlőségnek és a nők munkaerőpiaci részvételének hatása szignifikánsan negatívnak bizonyult. Annak érdekében, hogy a 2,1-es TFR érték elérésének realitását megvizsgáljam, különböző nemlineáris módszerek alkalmazásával próbáltam egy pontosabb becslésű modellt alkotni. A legjobbnak bizonyuló véletlen erdőn több mint 450.000 generált teszt adatot futtattam. Az így kapott eredményekből arra a következtetésre jutottam, hogy a jóléti államokban csupán a reprodukcióhoz szükséges érték megközelítése megvalósítható.