A teherviselő nagyízületek kopásos megbetegedései és a gerinc degeneratív betegségei a fejlett országokban és hazánkban a leggyakoribb rokkantsághoz vezető musculoscletalis kórállapotok(1,2,3). A demográfiai sajátosságok, az idős emberek növekvő száma, az életkor növekedése következtében számos, az életminőséget jelentősen rontó kórkép kerül előtérbe. Az életkor előrehaladtával a csont- és izomrendszer degeneratív elváltozásainak prevalenciája exponenciális növekedést mutat(1,3). A mozgásszervi megbetegedések által okozott terhek mikro- és makrotársadalmi szinten nem feltétlen a mortalitáson, sokkal inkább a morbiditáson keresztül jelentkeznek. Elsősorban az életminőség romlása, valamint az ellátásra szorulók kapcsán a szociális és gazdasági kiadások, terhek növekedése révén(4,5). A prevenció minden szintjén, így a rehabilitáció kapcsán is elmondható, hogy fontos lenne az alapellátásnak hangsúlyosabb helyet kapnia a nemzetközi trendeknek megfelelően, a közösségi alapú rehabilitációról nem beszélve. Jelentős és kiaknázatlan lehetőségek rejlenek ezeken a területeken, az egészséges nemzedék felnövekedése, a felnőtt- és időskori életminőség megőrzése érdekében. Vizsgálatomat a berettyóújfalui Gróf Tisza István Kórház Mozgásszervi Rehabilitációs Osztályán végeztem. Multimorbiditást mutató coxarthrosis, vagy degeneratív gerincbetegség diagnózisával rendelkező, csípőfájdalmat, illetve derékfájdalmat panaszoló betegek körében, akik megfeleltek a beválasztási kritériumoknak. Vizsgálatom célja a két betegségcsoport összehasonlítása volt betegségük életminőségre illetve a betegségteher mértékére gyakorolt hatásainak szempontjából. Elsődleges célként pedig az két betegség során alkalmazott kezelések hatásának, az életminőségben bekövetkezett változás mértékének az összehasonlítása állt. Vizsgáltam még a kórházi komplex kezelésben részesülő betegek elvárásait a gyógyszeres kezelés és a fizioterápia vonatkozását illetően, így Vizuális Analóg Skálával (VAS) mértem ezt fel a kezelés megkezdése előtt, és a befejezésekor. Vizsgálatomba bevont betegek főleg 55 év feletti nők voltak, az aktív keresők alul reprezentáltak a mintákban. Összességében azonban mind a nemek, mind a kor tekintetében elmondható, hogy statisztikailag nincs szignifikáns különbség a csoportok között, tehát a minta homogén. A foglalkozást vizsgálva jellemző a fizikai munkakört betöltők túlsúlya, mindkét mintában figyelemreméltó a dohányzók aránya, különösen a már leszokottakat is figyelembe véve. A segédeszköz használata a csípőizületi 4 fájdalommal, így a coxarthrosis diagnózissal bíró betegeknél volt nagyobb arányú. A Body Mass Index (BMI) eredményeit illetően mindkét minta betegeinél a normálnál magasabb BMI index értékek jelentkeztek, különös tekintettel a csípőfájdalommal bíró csoport esetén. A Vizuális Analóg Skálával (VAS) mért viszonyulás a gyógyszeres terápia és a fizioterápia tekintetében a kezelés előtt és után is a fizioterápia javára dőlt el. A fizioterápiától vártak a betegek nagyobb arányú javulást. Összegezve mindkét csoportban magas a fizikai munkát végző, túlsúlyos, jelenleg is dohányos, vagy valaha dohányzó egyének száma, amelyek egyértelmű rizikófaktorai a degeneratív mozgásszervi megbetegedések kialakulásának. Az életminőség mindkét csoportnál javult a komplex kezelés hatására, a betegségteher a csípőfájdalom esetén jelentősebbnek adódott. A derékfájdalom és csípőfájdalom okozta funkciózavarok életminőségre gyakorolt hatásán a komplex terápia pozitív változást képes eredményezni. Szerencsés lenne a betegek szélesebb körében alkalmazni, ezért fontos cél az alapellátás szerepét erősíteni, ugyanakkor a hatékonyság emelése érdekében érdemes elgondolkodni azon is, hogy hasznos lenne komplex rehabilitációs szakembereket foglalkoztatni már a prevenció szintjén.