Diplomamunkámban az akromegália gyógyszeres kezelésének korábban is fennálló és újabb lehetőségeivel foglalkozom. A lehetőségként fennálló gyógyszercsoportok közül ide tartozik a szomatosztatin receptor ligandok (SRL), dopamin agonisták és a GH-receptor antagonisták. A legtöbbször alkalmazott és leghatásosabb gyógyszercsoport a SRL, amelyet elsővonalbeli terápiaként alkalmaznak. Ide tartozik az első generációs octreotid és lanreotid, illetve második generációs pasireotid, utóbbi legfőbb mellékhatása a hyperglikémia, így kiemelten fontos a cukor háztartás monitorozása a kezelések során. A GH-receptor antagonista pegvisomantot leggyakrabban másodvonalbeli kezelésként alkalmazzák, fő előnye, hogy az éhomi glükózszint jelentős csökkenése érhető el vele. Az akromegália enyhébb eseteiben alkalmazhatjuk a dopamin agonista bromocriptint, quinagolidot, cabergolint, ám ezek hatékonysága nem megbízható. Ezek alkalmazásával azonban még mindig vannak olyan betegek, akiknél nem sikerül a betegség kontrollját elérni. Az akromegália kezelése az elmúlt évtizedekben jelentősen fejlődött, és belátható időn belül új lehetőségek fognak rendelkezésünkre állni, ilyen a paltusotin, az 1-es kötőhélix (S1H), az AZP-3813, a somatropim, az ONO-5788 és ONO-ST-468, ezek a tudományos fejlesztés különböző stádiumában vannak.