Szakdolgozatomban Arthur Schopenhauer azon gondolatai kerültek megtárgyalásra, melyet megoszt velünk a könyvekről, olvasásról, könyvtárról és nevelésről. Azért választottam ezt a témát, mert a filozófus ezen elméleteivel olvasásszociológiai olvasás lélektani és olvasás pedagógiai aspektusban még nem igazán foglalkoztak. Schopenhauer nyomán számos kérdést tehetünk fel. Elsőnek és legfontosabban azt, hogy mennyire segíti ma az iskola a tanulókat abban, hogy a tanultak valamiféle egységes világképpé álljanak össze? Várható ez az iskolától? Az ezredforduló társa-dalmában van-e még jelentősége az önálló gondolkodásnak? Milyen iskolában, milyen tanári magatartás segítheti a diákokat az önálló gondolkodás, véleményalkotás képességének kialakításában? Sokak szerint manapság az iskola is keveset tesz az önálló világkép kialakítása érdekében, de maguk a diákok sem igénylik ezt igazán. Egy olyan világ felé tartunk, amely a 19. század számára ismeretlen.