Dolgozatom során bemutatom az Egri borvidék egyik leghíresebb borának az Egri Bikavér alapjául szolgáló néhány vörösbort adó fajtát. Három kékszőlő fajtát vizsgáltam egy Eger melletti szőlőültetvényben, a ’Kékfrankost’, a’ Blauburgert’, a’ Zweigeltet’, hogy megtudjam, milyen hatással van a bor minőségének alakulására a tőketerhelés és a fürtpozíció (alsó vagy felső állású). Vizsgálataim során az alábbi adatokat felvételezését végeztem el tőkénként minden kezelés esetében: terméskorlátozás előtti és azt követő fürtszám, a leszüretelt fürtök száma és tömege, a kezelésenként szüretelt szőlő mustfoka, a borok cukor, titrálható sav, extrakt és alkohol tartalma. Kezelésenként mértem a lemetszett nyesedék tömegét, melyet a termésadatokkal egybevetve a szőlőállomány termőegyensúlyi állapotát jellemző Y/N arányt számoltam. Értékeltem a különböző terhelésben részesített tőkék rügytermékenységét. A borok kémiai vizsgálatainak adatait szabvány szerint végzett érzékszervi bírálat eredményeivel vetettem egybe. Eredményeim alapján arra a következtetésre jutottam, hogy a jobb termésminőség elérése érdekében ajánlott az alsó fürtre ritkítás, ezáltal beállítható a termésegyensúly, a rügytermékenység fokozható, a mustfok növelhető, ezáltal a bor minősége is javítható.