A karcagi sorkertekben a növénytermesztés már mintegy 300 éve folyik. A sorkertek a környék legjobb minőségű réti csernozjom talajtípusán alakultak ki, ezért is termesztenek leginkább zöldséget és gyümölcsöt. Azonban ezek a talajok igen kötöttek és mélyben sósak is, mely tényezőket a művelés során figyelembe kell venni. A gazdálkodók azonban ezzel nincsenek tisztában, így a szokásos módszereket alkalmazva művelik és öntözik a területeiket. Ha nem változtatnak talajtípushoz illeszkedő művelési módot, akkor a jövőben súlyos problémákkal kell szembenézniük, leginkább a másodlagos szikesedés jelenségével.

Az Alföld egyre szárazabbá válásával a termesztés, azon belül is a zöldségtermesztés már most sem nagyon képzelhető el öntözés nélkül. A sorkertekben is öntözéses módszerrel termesztik a zöldségeket, gyümölcsöket, amelyhez a szükséges vizet fúrott kutakból nyerik. A korábbi vizsgálataim azonban kimutatták, hogy ezek a kútvizek rendkívül nagy mennyiségben tartalmaznak szikesítő hatású anionokat és kationokat. Így ezzel a vízzel történő öntözés hatására nagy mennyiségű sóval terhelik a talajt.

A nagy sótartalmú öntözővíz, és az egyre gyakoribbá váló öntözés miatt végeztem a talaj sótartalmát meghatározó vizsgálatokat. Az eredmény igazolta a feltételezésemet, hogy a sós öntözővíz kicsit sem elhanyagolható mennyiségben terheli a talajt, hozzájárulva a feltalaj elszikesedéséhez. Ez további problémákat vet fel a területen és a növénytermesztésben. Az öntözés hatására - még a határértéknek megállapított 500 mg l-1 összes oldott sótartalmú öntözővíz esetén is – számottevően nő a talaj sótartalma. Számításokat végeztem, hogy a különböző sótartalmú öntözővizek milyen sóterhelést jelentenek a talaj számára, konkrétan, számszerűen kifejezve. Hiába kaptam megdöbbentő értékeket, mégsem jelentett akkora sóterhelést a talajra, mint amekkorát ténylegesen mértünk az öntözött területről vett talajminta esetén. Ehhez a nagymértékű eltéréshez hozzájárulhatott az a tény is, hogy ebben az évben a rendkívül kevés csapadék miatt tulajdonképpen nem beszélhetünk kilúgzásról.

Mindezek következtében kijelenthetjük, hogy ilyen öntözési szokásokkal nem tartható fent sokáig a karcagi sorkertekben való gazdálkodás. A fenntarthatóság érdekében a gazdálkodóknak szemléletváltásra van szükségük, mert ilyen ütemben haladva a talaj elszikesedése hamarosan bekövetkezik, és akkor csak olyan növények termesztése lesz megvalósítható a területen, amelyek elviselik a talajban található nagy mennyiségű sót. Mivel azonban a termesztett növényeink többsége mérsékelten sóérzékeny, tehát szikes talajon nem gazdaságos, illetve nem is megoldható a termesztésük.

A zöldségtermesztés csak akkor lesz fenntartható a karcagi sorkertekben, ha a kerttulajdonosok talajvédelmi óvintézkedéseket tesznek, mivel már az adott, hogy csak magas sótartalmú öntözővíz áll rendelkezésre. Ilyen intézkedés a talajjavítás, például szerves trágyával, mellyel javítható a talaj szerkezete. Másik megoldás lehet, a mikroöntözés, amely alkalmazásával csökkenthetjük a kijuttatandó öntözővíz mennyiségét, így az öntözővízzel a talajba kerülő só mennyiségét is. A mikroöntözés ezáltal nem csak mint talajvédelmi megoldás, de egyben az öntözés hatékonyságát növelő megoldás is.