Dolgozatomban a katonaság egy csoportjának a technológiai újításokkal szembeni attitűdjeit vizsgálom, különös tekintettel a virtuális valóság (VR) eszközökre. Ezen eszközök alkalmazhatóak a toborzás, kiképzés és a katonák mentális egészségének megőrzése és a PTSD kezelése során is. Sikerük azon is nagyban múlik, hogyan fogadja őket a célcsoport. Vizsgálatomban a kvantitatív és a kvalitatív kutatási módszert együttesen használtam, így a kérdőíves eljárás mellett interjú technikát is alkalmaztam. A kérdőívben először demográfiai adatokra kérdeztem rá, majd egy általam összeállított virtuális valóság alapú eszközökkel kapcsolatos attitűdök felmérésére szolgáló kérdéssort kellett kitölteni a válaszadóknak. Ezt követően az Affinity For Technology Interaction (ATI) valamint a Ten Item Personality Inventory (TIPI) tesztet töltötték ki a résztvevők. Az interjú szakasz során 13 félig strukturált interjút vettem fel a Nemzeti és Közszolgálati Egyetem (NKE) infokommunikációs szakos hallgatóival. Az interjúk előtt a jelentkezők kipróbálhattak egy olyan virtuális valóság alapú eszközt, melyet speciálisan a honvédség számára fejlesztettek ki. Beigazolódott az a feltételezésem, miszerint a férfiak nyitottabbak az új technológiákra, így a virtuális valóságra is. A VR katonai felhasználását illetően a legnagyobb potenciált a toborzás területén látják, a kiképzésen belül pedig a fegyverhasználat megfelelő elsajátításában tudnák hasznosítani. A stressztűrés fejlesztésével kapcsolatban szintén pozitív attitűdöt mutattak, a PTSD kezelését viszont nem tudják VR szimulációval elképzelni. A kutatásom alapján megállapítható, hogy az általam vizsgált populáció attitűdjei alapvetően pozitívak a VR katonai adaptálásával szemben, így azok sikeres bevezetéséhez ez a feltétel teljesül.