A debreceni vesetranszplantációs program eredményei kiválóak nemzetközi összehasonlításban is. Klinikánkon az urológiai szövődmények aránya 2010-2013 között végzett műtétek után 10,4%, míg 2018-2020 között már csak 8% volt. Átlagosan a 10 évet tekintve 9,2% volt urétervarrattal összefüggő, és intervenciót igénylő szövődmények aránya, UNS esetén 11,3%, UU esetén 7,2%. Ezen belül még alacsonyabb az uréter (anasztomózis) szűkületek aránya (8,0% vs. 5,4%), átlagosan 6,7%. Nem találtunk szignifikáns különbséget a kétféle urétervarrat-technika után kialakuló szövődmények arányában. A kialakult szövődmények sikeresen kezelhetők urológiai intervencióval, vagy súlyosabb esetekben az uréteranasztomózis újravarrásával. A rekonstrukciós beavatkozások típusa nem korrelált szignifikánsan a primer urétervarrat technikájával, tehát egyes korábban UNS mellett veseátültetett betegnél a rekonstrukció UU, vagy PU/PN is lehetett, és fordítva. A rekonstrukciók során mindössze 2 graftot kellett eltávolítani, ami a teljes vizsgált beteganyag 0,4%-a, ami nagyon jó eredménynek számít. A többi (rekonstruált) vese működik, bár életciklusuk lehet rövidebb. Eredményeink alapján az uréter komplikációk kialakulása szignifikánsan korrelált a graftok kumulatív túlélésével, de ez csak a 2. posztoperatív évet követően jelentkezett a klinikumban. A betegek túlélése szempontjából nem volt különbség (89% vs. 87%; p=0,52). A visszatérő húgyúti fertőzések kihívást jelentenek a vesetranszplantált populációban. A húgyúti fertőzések aránya UNS technika esetén szignifikánsan magasabb volt, mint UU esetén (p=0,002). A debreceni transzplantált betegek között 10% volt az ADPKD betegek aránya és a gasztrointesztinális manifesztáció az ADPKD csoport 66,3%-nál volt jelen, 5%-nál (n=4) észleltünk akut has (vastagbél perforáció) miatt sürgős műtétet. A debreceni transzplantált betegek között a NODAT (6,3%) felfedezhető volt az ADPKD csoportban, a HTN kiemelkedően magas volt (90%) és a kardiovaszkuláris halálozás (59%) vezető haláloknak bizonyult. A policisztás vesék eltávolítását döntően a veseátültetés előtt végeztük el: 16 esetben veseátültetés előtt, 1 esetben utána. A preventíven végzett nefrektomia nemcsak a beültetést könnyíti meg a téraránytalanság megszűntetésével, hanem csökkenti a posztoperatív időszakban a saját (policisztás) veséből származó gyulladás kockázatát is. A policisztás vesék eltávolítását célszerű erre kijelölt centrumokban elvégezni, amely nem feltétlenül a szervátültetést végző intézmény.

The results of the kidney transplant program in Debrecen are excellent, even in international comparison. At our clinic, the rate of urological complications after surgeries performed between 2010-2013 was 10.4%, while between 2018-2020, this rate decreased to 8%. On average, over the 10-year period, the rate of ureter-related complications requiring intervention was 9.2%, with UNS cases at 11.3% and UU cases at 7.2%. Among these, the rate of ureter (anastomosis) strictures was even lower (8.0% vs. 5.4%), with an average of 6.7%. We did not find any significant difference in the complication rates following the two types of ureteral anastomosis techniques. Complications that developed were successfully managed with urological intervention or, in more severe cases, by re-suturing the ureteral anastomosis. The type of reconstructive procedure did not correlate significantly with the primary ureteral anastomosis technique, meaning that in some patients previously transplanted with UNS, the reconstruction could be UU, or PU/PN, and vice versa. During the reconstructions, only 2 grafts needed to be removed, which represents 0.4% of the entire patient cohort, a very good outcome. The remaining (reconstructed) kidneys are functioning, though their life cycle may be shorter. Based on our results, the development of ureteral complications significantly correlated with the cumulative survival of the grafts, but this only became apparent in the clinic after the second postoperative year. There was no difference in patient survival (89% vs. 87%; p=0.52). Recurrent urinary tract infections are a challenge in the kidney transplant population. The rate of urinary tract infections was significantly higher in the UNS technique group compared to the UU group (p=0.002). Among the transplanted patients in Debrecen, 10% were ADPKD patients, and gastrointestinal manifestations were present in 66.3% of the ADPKD group. In 5% of cases (n=4), urgent surgery was required due to acute abdomen (colon perforation). In the Debrecen transplant population, NODAT (6.3%) was detected in the ADPKD group, hypertension (HTN) was exceptionally high (90%), and cardiovascular mortality (59%) was the leading cause of death. The removal of polycystic kidneys was mainly performed before kidney transplantation: 16 cases before, and 1 case after the transplant. Preventive nephrectomy not only facilitates transplantation by eliminating spatial imbalance, but also reduces the risk of inflammation arising from the patient’s (polycystic) kidney during the postoperative period. The removal of polycystic kidneys should ideally be performed in designated centers, which may not necessarily be the transplanting institution.