Az Oszmán Birodalom bukása a Tanzimat reformok fényében.
| dc.contributor.advisor | Schrek, Katalin | |
| dc.contributor.author | Szilágyi, Károly Ádám | |
| dc.contributor.department | DE--Bölcsészettudományi Kar | hu_HU |
| dc.date.accessioned | 2021-05-20T08:27:07Z | |
| dc.date.available | 2021-05-20T08:27:07Z | |
| dc.date.created | 2021-04-22 | |
| dc.description.abstract | Összefoglalva szakdolgozatomat megállapítható, hogy I. Nagy Szulejmán szultán halála után az Oszmán Birodalom soha többé nem tündökölhetett újra régi fényében, az aranykornak leáldozott. A XVIII. század végéig egymást követték az alkalmatlan uralkodók, begyűrűzött a korrupció, a hárem intrikái behálózták a politikai vezetést. A gyengekezű szultánok és klientúráik sorra hozták meg rossz és elhibázott döntéseiket éppen abban a korszakban, amikor a legszükségesebb lett volna bölcs és előrelátó módon a jövő felé tekinteni, valamint behozni a már akkor is több évtizedes lemaradást Európa nagyhatalmaival szemben. Ami a XVI. század végén még lépéshátránynak látszott, a XVIII. század végére korszakos elmaradottsággá nőtte ki magát. A kezdeti külpolitikai presztízsveszteségek és katonai kudarcok már intő jelként ott lebegtek az oszmán politikai körök szeme előtt, mégsem sikerült idejében észlelni a közelgő súlyos veszélyeket. Hiába kezdődtek meg tapogatózások a XIX. század elejétől a reformpárti szultánok és értelmiségiek ösztönzésére a birodalom széleskörű megreformálására, ezek az intézkedések általában rendkívül lassan mentek vége, végeredményben pedig a valós gyakorlat nagymértékben eltért az elképzeltektől. Hozzájárult ehhez a konzervatív, sajátságos oszmán államszemlélet és a múlt beidegződései, melyektől nehezen tudtak szabadulni. Mivel az iparosítás, a hadseregreform, a mezőgazdaság átstrukturálása, az államapparátus, továbbá a pénzügyi szisztémák racionalizálása és modernizálása egyáltalán nem, vagy csak nagyon későn, és nagyon rossz eredményekkel ment végbe, nem meglepő, hogy a pár évszázaddal azelőtt oly hatalmas és Európa szerte rettegett birodalom a XIX. század közepétől a nagyhatalmak játékszerévé, külpolitikailag kiszolgáltatott, félgyarmati sorba süllyedt beteg emberré vált. Az elmaradottság magával hozott olyan negatív társadalmi jelenségeket szerte a birodalom különböző tartományaiban, amelyeket már képtelen volt a több sebből vérző fényes Porta megfelelően kezelni. A sorozatos háborús vereségek, területi veszteségek és a külföldi érdekeknek való teljes kiszolgáltatottság csak még jobban felgyorsították a már teljesen elkerülhetetlen bukás folyamatát. | hu_HU |
| dc.description.corrector | LB | |
| dc.description.course | Történelem és állampolgári ismeretek tanára, Hon- és népismerettanár | hu_HU |
| dc.description.degree | egységes, osztatlan | hu_HU |
| dc.format.extent | 53 | hu_HU |
| dc.identifier.uri | http://hdl.handle.net/2437/310050 | |
| dc.language.iso | hu | hu_HU |
| dc.rights.access | Hozzáférhető a 2022 decemberi felsőoktatási törvénymódosítás értelmében. | |
| dc.subject | Oszmán Birodalom | hu_HU |
| dc.subject | Tanzimat | hu_HU |
| dc.subject | oszmán reformkor | hu_HU |
| dc.subject.dspace | DEENK Témalista::Történelemtudomány | hu_HU |
| dc.title | Az Oszmán Birodalom bukása a Tanzimat reformok fényében. | hu_HU |