Bevezetés: A fizikális, mentális és emocionális jóllét kulcsfontosságú a gyermekek optimális fejlődése szempontjából, hiánya megnöveli a kockázatát a későbbi mentális betegségek kialakulásának. A gyermekjóllét komplex fogalom, amelynek definícióját és mérését tekintve nem született még konszenzus. Ma egyre elterjedtebb a gyermekek nézőpontjának figyelembevétele saját jóllétükkel kapcsolatban, amely elősegítheti a releváns prevenciós programok kidolgozását. Célkitűzés:Jelen kutatás célja, hogy induktív, kvalitatív és közvetlen módon vizsgálja azt, hogy az 5-6 éves korú gyermekek milyen tudással rendelkeznek saját szubjektív jóllétükről, továbbá, hogy miként cselekednek annak érdekében, hogy azt megteremtsék. Módszer: A keresztmetszeti vizsgálat egy egyesített óvodai intézmény 6 csoportjának felkeresésével zajlott. A vizsgálatban azok az 5-6 éves gyermekek (n=31, 16 lány és 15 fiú) vettek részt, akiknek gondviselői aktívan hozzájárultak a kutatásban való részvételéhez. A gyermekek jólléttel kapcsolatos tudását a „draw and write” rajzvizsgálati technika segítségével mértük fel. A rajzokat 3 független elemző kódolta, majd tartalomelemzés révén kerültek feldolgozásra. Eredmények: A rajzok alapján a gyermekek saját szubjektív jóllétüket önmagukból kiinduló, elsősorban egyszerű cselekvésben megragadható jelenségként definiálják, amely olyan pozitív affektusokkal köthető össze, mint a nyugalom (61,3%), az izgatottság (19,4%) és a boldogság (74,2%). A szubjektív jóllét megtapasztalását tekintve a kontextus nem hangsúlyozott (35,1%), amennyiben igen, leginkább a szabadba (32,4%) és a gyermekek otthonába (10,8%) helyezhető. A gyermekek a szubjektív jóllét elérését döntően aktív (71,0%), egyedüli (54,8%) cselekvésként ábrázolják, de passzív tevékenységek is megjelennek (25,8%), illetve a kapcsolatok fontossága is kirajzolódik (38,7%). A játék ábrázolása, mint saját jóllétet előmozdító, elérhető tevékenység is nagy arányban fordul elő. Következtetések: Az eredmények megerősítik, hogy a gyermekek a saját jóllétüket olyan állapotnak látják, amely egyszerű cselekvéseken és érzelmeken alapszik, nagy részben önállóan, hétköznapi tevékenységeken keresztül megteremthető, ugyanakkor a társas támogatás is befolyásolja. A kutatás eredményei hozzájárulnak annak megértéséhez, hogy a gyermekek közvetlenül hogyan észlelik és értelmezik saját jóllétüket, illetve milyen eszközökkel képesek azt elérni.