Az élelmiszeripar egyik meghatározó szegmense az édességipar, melynek valamely termékét a társadalom valamennyi tagja fogyasztotta már életében legalább egy alkalommal. Az édességpiac egyik legkedveltebb terméke közé tartozik a csokoládé, mely a világon szinte bárhol fellelhető, az ünnepek, s a mindennapok „luxusát” képviseli. Napjainkban a globális csokoládépiac kiszélesedése, az egészségtudatos életmódba való beépülése miatt túlzott fogyasztás figyelhető meg a világ fejlett országaiban. A kakaó termelése jellemzően a fejlődő országokban történik, ahol általában nem adottak a technológiai körülmények ahhoz, hogy a termelés hatékonyabbá válhasson és megfeleljen a fenntarthatósági elvárásoknak. Dolgozatom fő célkitűzése a kézműves csokoládéágazaton belül a bonbon előállítás jövedelemtermelő képességének meghatározása. Egy virtuális beruházási esetet szemléltetek, ahol azt vizsgálom, hogy milyen méretű kézműves bonbont gyártó családi vállalkozás tudja biztosítani egy középosztálybeli életszínvonalon élő család számára az éves megélhetési kiadásokat, figyelembe véve azt is, hogy a pótló és korszerűsítő beruházásoknak is meg kell teremteni a hosszútávú pénzügyi alapjait. Vizsgálataim során szekunder és primer adat- és információgyűjtést egyaránt végeztem a célkitűzésem megvalósítása érdekében. Szekunder kutatásként a témához kapcsolódó szakirodalmak feldolgozását végeztem el, ezt kiegészítve primer adatgyűjtést folytattam, melynek során ellátogattam 4 különböző, hazai bonbonkészítő műhelybe, ahol a termelésre vonatkozó főbb adatokat (pl. technológia jellemzői, fajlagos ráfordítások, termelési költségek, hozamok) gyűjtöttem be. Ezen adatok felhasználásával üzemtani jellegű modellkalkulációt készítettem, melynek során az üzem kialakításával és a termeléssel kapcsolatos ráfordítások alakulását vizsgáltam. Ezt követően beruházás-gazdaságossági számításokat végeztem el dinamikus mutatószámok (NPV, IRR, PI, DPP) segítségével.