A téma aktualitását és jelentőségét az indokolja, hogy a közigazgatási jog területén alkalmazott közvetítés kikristályosodott gyakorlattal rendelkezik Európában a szórványos magyar esetjoggal szemben. A közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (Kp.) alkalmazásával megváltoztak a közigazgatási perek lefolytatásra vonatkozó eljárási szabályok. Az alternatív vitarendezés szempontjából 2018. január 1-je óta a Kp. a közvetítői eljárás és az egyezség szabályozásával megfelelő perjogi kereteket biztosít a feleknek ahhoz, hogy a jogszabályok merev alkalmazása helyett egy közös és kölcsönösen előnyös megoldást találjanak konfliktusuk rendezésére. Jelen szakdolgozat a hatályos jogszabályi környezet alapján igyekszik áttekinteni a közigazgatási jogviták tekintetében igénybe vehető alternatív vitarendezési utakat, ugyanis a közvetítői eljárás lefolytatása a közigazgatási perrel szemben számos előnnyel jár, azonban nem minden Kp. hatálya alá tartozó ügycsoportra alkalmazható. Szakdolgozatom célja, hogy a feltétlenül szükséges elméleti alapok rövid bemutatását követően iránytűként szolgáljon a közigazgatási perekben alkalmazható eredményes mediációs eljárás lefolytatásához, nem mellőzve az uniós tagságra való tekintettel a nemzetközi esetjogi kitekintést sem. A sikeres adminisztratív közvetítés megvalósításához azonban nem csak jogszabályokra, hanem arra is szükség van, hogy a közigazgatási bíróság elkötelezett legyen a közvetítés, mint alternatív vitarendezési út megnyitásában és fenntartásában. Ezért szükségszerű, hogy a közigazgatási pereket tárgyaló bírák mindig az adott ügy ismeretében, valamint a perben érintett felek meghallgatása alapján döntsenek arról, hogy a jogvita alkalmas-e bírósági közvetítésre, illetve, hogy a közvetítői eljárásban létrejött egyezség a bíróság által jóváhagyható-e. A fentiekre tekintettel ezért a közigazgatási igazságszolgáltatás rendszerébe integrálódott adminisztratív mediáció térnyerése egy pluralista közigazgatási igazságszolgáltatási rendszer megjelenését sürgeti.