Az endodontiai forgó eszközök elterjedésével gyakrabban találkozhatunk műszerfraktúrával mint korábban. A pácienseink sikeres endodontiai kezelése érdekében a legtöbbet azzal tehetjük, ha ezen baleseteket elkerüljük a szakma szabályainak betartásával. Az intracranalis műszer fraktúra lehetetlenné teszi a korrekt kemomechanikai megmunkálást és ezáltal csökken a sikeres endodontiai kezelés valószínűsége. Annak ellenére, hogy manapság többféle eszköz és technika a rendelkezésünkre áll, nem létezik egy standardizált módszer ezen műszer fragmentumok sikeres eltávolítására. Minden eset egyedülálló és más megközelítést igényel különböző faktorok figyelembevételével, mint a foganatómia a fragmentum mérete, lokalizációja, anyaga és a páciens lehetőségei. Ezen szempontok mérlegelése után a fogorvosnak mindig a leginkább minimálinvazív megoldást kell választania. A régebben népszerű tubus technikákat ezért ma már idejétmúltnak tekintjük, a nagy dentin veszteség és a perforáció kockázata miatt. A fonás technika egyszerű, kicsi az eszközigénye és minimálinvazív, de elsősorban ezüst poénok és hosszú műszer fragmentumok eltávolítására alkalmas. A DOM megjelenése áttörést jelent ezen a területen is. Új eszközök használatára ad lehetőséget a nagyítás és megvilágítás révén. Ezért a modern endodontiában az UH-os mikrofejek, esetenként loop technikával kiegészítve hódítanak teret. Ezen technikák sikeressége egyes cikkek szerint, gyakorlott endodontus keze által kivitelezve akár 100% is lehet. Igazán nagy kihívást az UH esetében is azok az esetek jelentik amikor a fragmentum görbülettől apikálisan helyezkedik el a csatornában. Ezekben az esetekben megfontolandó a minimálinvazivitás elvét követve a bypass kivitelezése és a fog szoros utánkövetése.