Bevezetés: Jelen vizsgálat egy átfogó kutatás része, amelynek célja a szomatoform disszociáció mérésére alkalmas kérdőív (SDQ-20) magyar adaptálása. Célkitűzés: A vizsgálat fő célja, hogy felmérje a szomatoform disszociációra való hajlam, a pszichoform disszociációra való hajlam és a traumatizáció gyakoriságát és kapcsolatukat nem klinikai mintán. Módszer: A vizsgálatban 226 fő vett részt. Önbevallás alapján 213 fő nem részesült korábban pszichiátriai kezelésben, ők alkották vizsgálati mintánkat. Az átlagéletkor 37 év volt. Eszközeink között szerepelt egy demográfiai kérdőív és egy standard kérdőívcsomag, amely a szomatoform disszociációra való hajlamot (SDQ-20), a disszociatív élményekre való hajlamot (DES), a gyermekkori ártalmas élményeket (ACE) és a testi tünet distresszt mérő (PHQ-15) kérdőíveket tartalmazta. Eredmények: A nem-klinikai mintában (N=213) a szomatoform disszociatív hajlam prevalenciája alacsony, 1% volt (SDQ-20≥29,5). A közepes mértékű (15,5%) és magas (3,3%) testi tünet distressz gyakoribbnak bizonyult. A pszichoform disszociációra való súlyosabb hajlam 13%-os gyakorisággal fordult elő (DES≥35). A vizsgálati személyek 33,8%-a nem számolt be egyetlen ACE-ről sem (n=72), 20,7% számolt be 1 ACE-ről (n=44), 19,7% 2 ACE ről, 3-ról 11,3% (n=24) és 14,6% (n=31) számolt be 4 vagy több ACE-ről. Az ACE első 5 itemének (traumatikus élmények) összpontszáma a szomatoform disszociatív hajlammal (ρ=0,171; p <0,05), a pszichoform disszociatív hajlammal (ρ=0,186; p <0,01) és a testi tünet distresszel (ρ=0,284; p<0,01) szignifikáns, gyenge kapcsolatot mutatott. Az ACE második 5 itemének (diszfunkcionális családi körülmények) összpontszámával pedig csak a PHQ-15 skála mutatott tendenciaszerű kapcsolatot (ρ=0,130; p=0,05). Az ACE összpontszáma a pszichoform disszociatív hajlammal (ρ=0,140; p<0,05) és a testi tünet distresszel (ρ=0,250; p<0,01) gyenge, de szignifikáns kapcsolatot mutatott, míg a szomatoform disszociatív hajlammal nem találtunk ilyen összefüggést. A DES és az SDQ-20 közötti kapcsolat gyenge, szignifikáns volt (ρ=0,268; p <0,01). Következtetés: A traumatizáció aránya figyelemfelhívó nem-klinikai mintánkban. A pszichoform disszociáciációra való hajlam eredményeink alapján gyakrabban fordul elő nem- klinikai populációkban, mint a szomatoform disszociációra való hajlam. Az eredmények felvetik a traumatizáció és a disszociatív hajlam mértéke közötti mediáló, esetlegesen védő, reziliencia tényezők szerepét és jelentőségét.