A terhesség alatt expresszálódó szteroid hormonok hatására jelentős változások következnek be a simaizomzatban az egész testben. A progeszteron és a 17β-ösztradiol a megfelelő nukleáris hormonreceptoraihoz kötődik, koordináltan megváltoztatva a génexpressziós mintázatokat a megfelelő célszövetekben. Az összes simaizom kontraktilis aktivitását szabályozó fő mechanizmus a miozin könnyű lánc (MLC20) Ca2+/kalmodulin-függő miozin könnyű lánc kináz általi foszforilációja, míg a relaxációt az MLC20 miozin-foszfatáz (MP) általi defoszforilációja fejti ki. A smoothelin-szerű 1 fehérje (SMTNL1) expresszióját a terhesség olyan szövetekben indukálja, mint a méh és a vaszkuláris simaizom. Az emelkedett progeszteronszint hatására az SMTNL1 foszforilálódik a Ser-301 oldalláncán protein kináz A és G (PKA/PKG) által. Emellett az SMTNL1 fehérje citoplazmatikusan képes a MP-hoz kapcsolódni, fehérje-fehérje kölcsönhatás által gátolva a fehérje aktivitását, így szabályozva a sejtek kontraktilitását. Emellett közvetlenül befolyásolja a simaizom- és hámsejtek citoszkeletális tulajdonságait, ezáltal a trofoblasztok implantációját. Jelen kutatásunk eredményeként azt találtuk, hogy az SMTNL1 progeszteron jelenlétében fokozottan csökkenti a MP szabályozó alegységének, a MYPT1-nek az expresszióját. Továbbá egy eddig még nem jellemzett úton, annak gátló foszforilációját fokozza, így gátolva a MP holoenzimet; ezzel a MP szubsztrátjának, a MLC20 fokozott foszforilációját eredményezve. Ekképpen a sejtek citoszkeletális tulajdonságait módosítva, a migrációt kontroll körülmények esetén protein-protein interakcióval az SMTNL1 gátolja. Gesztációs diabetes körülmények esetén az SMTNL1 génexpressziós szinten szabályozza a MYPT1 expresszióját, ráadásul közvetetten annak gátló foszforilációját emelve, csökkenti az epitél sejtek migrációs képességét.