Az égés nélküli dohányhevítéses technikák piaca az elmúlt évtizedben jelentősen kibővült. Alapvetően hasznos cél az égéstermékek kerülése, viszont egyes termékek felépítése tartalmaz olyan műanyagokat, melyek össze képesek olvadni. A jelenség felvetette a lehetséges expozíció kérdését, melyet ez a munka áttekint mikroműanyagok Raman spektroszkópiai vizsgálatával, felszabaduló aeroszol részecskék tanulmányozásával. Vizsgáltam továbbá az egyes részek acetonos oldatainak változását hevítés előtt, és után, GC-MS technikával. A hevítés során 100–400 µm hosszú, szálas alakú részecskéket csapdáztunk. Ezen részecskék melyek kémiai összetétele Raman spektroszkópia alapján eltér az eredeti polimertől. A cellulóz-acetát deacetileződése érzékelhető égett szálakon. A GC-MS analízis alapján a műanyag felületi összetétele jelentősen változott: a triacetin koncentrációja harmadára csökkent, míg a kismolekulás laktid származékok mennyisége nőtt. A felületi kezelőanyagok is jelentős mértékben párologtak. A folyamat során új komponensek (például terc-butil-hidroxotoluol és elaidinsav) jelentek meg. A szűrőből származó glicerin-acetát észterek koncentrációja 72–77%-kal emelkedett, míg az olajsav észterek fogytak. Az SMPS mérések szerint a dohány nélküli hevítés során keletkező nanorészecskék koncentrációja nem jelentős, míg a dohányt tartalmazó töltet esetében a részecskeszám 4-6 nagyságrenddel nő, főleg 200-800 nm-es tartományban. Ezek a részecskék mélyen behatolhatnak a tüdőbe, és oxidatív stresszt vagy gyulladást válthatnak ki.