A lipofilitás jól jellemezhető az n-oktanol/víz megoszlási hányadossal, amely meghatározására a hagyományos módszer a rázótölcséres eljárás. A megoszlási hányados meghatározására rengeteg egyéb módszer is létezik, köztük a kromatográfiás retenciós idő mérésén alapulók. Fordított fázisú nagyhatékonyságú folyadékkromatográfiás módszereket elterjedten alkalmaznak gyors log D meghatározásra. Ezen módszerek nagy előnye, hogy rossz vízoldhatóságú, magas lipofilitású anyagok esetében is alkalmazhatók. A feladatom szerkezetileg különböző gyógyszermolekulák savas ill. bázikus karakterű funkciós csoportjainak a hatóanyag retenciós ideje és n-oktanol/víz megoszlási hányadosa közötti összefüggésre gyakorolt hatásának vizsgálata. Emellett a cél olyan kromatográfiás módszerek kidolgozása, amelyek segítségével lehetőleg rövid idő alatt nagy mennyiségű, eltérő tulajdonságú gyógyszerhatóanyag log D értékét becsülhetjük meg, amelyek alkalmazhatók akár magas lipofilitású, vízben rosszul oldódó hatóanyagok esetében is és nem utolsósorban megbízható eredményeket szolgáltatnak.