A szakdolgozat célja az volt, hogy bemutassa a kukorica terméseredményeit befolyásoló főbb tényezőket a 2015 és 2024 közötti időszakban. A kutatás során három fontos hatást vizsgáltam a talajművelési módok, a különböző műtrágyázási szintek és az évjáratok szerepét a kukorica terméshozamában. A vizsgálatok a Debreceni Egyetem Látóképi Kísérleti Telepén zajlottak, ahol hosszú távú, több tényezős kísérlet keretében pontos adatok álltak rendelkezésre. A vizsgálatok alapján a legmagasabb terméseredményt a lazításos talajművelés adta. Ez a módszer hosszú távon kedvezőbb talajszerkezetet eredményezett, amely jobban megőrizte a nedvességet és támogatta a gyökérfejlődést. A lazítás tehát nemcsak a termés mennyiségét növelte, hanem hozzájárult a kukorica jobb alkalmazkodásához a szárazabb időszakokban is. Az őszi szántás átlagos eredményeket hozott, de hosszabb távon nem tudta biztosítani ugyanazt a vízmegtartó és szerkezetjavító hatást, mint a lazítás. A sávos művelés hozamai voltak a leggyengébbek, ami arra utal, hogy ez a módszer a vizsgált körülmények között kevésbé előnyös a kukorica számára. A műtrágyázási kísérletek során egyértelműen látszott, hogy a tápanyag-utánpótlás elengedhetetlen a magas terméseredményekhez. A kontroll területeken, ahol nem történt trágyázás, a termés lényegesen alacsonyabb volt, mint a trágyázott parcellákon. A 80 kg N/ha adag már jelentős termésnövekedést okozott, míg a 160 kg N/ha kezelés biztosította a legmagasabb hozamokat. Ugyanakkor a növekedés mértéke ennél a szintnél már lassult, ami arra utal, hogy a túlzott műtrágyázás nem hoz arányos eredményt, sőt, gazdaságilag sem mindig indokolt. A vizsgálat alapján a közepes tápanyagszint hozta a legjobb arányt a termés és a költségek között. Ez a gyakorlatban is hasznos tanulság lehet, mert sok gazdálkodó számára az optimális műtrágyamennyiség megtalálása a gazdaságos termesztés kulcsa.