A szakdolgozat a mesterséges intelligencia (MI) munkaerőpiaci integrációjának jelenségét vizsgálta, különös tekintettel a technológiai fejlődés következtében történő gazdasági és társadalmi átalakulásokra. A kutatás célja annak feltárása volt, hogy az automatizáció miként befolyásolta a munkaerőpiaci megoszlást, milyen faktorok alapján alakított ki új készségigényeket a munkavállalókkal szemben, illetve hogy magában a szervezeti kultúrában milyen pszichológiai és etikai nehézségekkel járt az új technológiák implementálása. A kutatás empirikus része kvalitatív módszerrel készült, amelynek keretében a félig strukturált interjúk során hazai HR szakembereket kértem fel véleményük és szakmai tapasztalataik feltárására. Az eredmények rámutatak arra, hogy a mesterséges intelligencia alkalmazása elsősorban a közepes bérszintű, rutinszerű feladatok kiváltásában dominált, ami megerősítette a továbbképzés (upskilling) és az átképzés (reskilling) stratégiai jelentőségét. A megkérdezettek szakmai véleménye alapján megállapítható volt, hogy az újszerű megoldások egyszerre jelentettek hatékonyságnövelő eszközt és fenyegetést. A kutatás rávilágított arra is továbbá, hogy a sikeres bevezetés kulcsa nem csupán a technikai infrastruktúrában rejlett, hanem a kognitív készségek fejlesztésében és a bizalom kiépítésében is. A vizsgálat rámutatott a szabályozási környezet fontosságára, különös figyelmet fordítva az adatvédelmi aggodalmakra és az emberi kontroll megtartására. A szakdolgozat megállapította, hogy a mesterséges intelligencia bevezetése nem az emberi munkaerő kiváltásához, hanem annak szerepkörének az újraértelmezéséhez vezetett, amely tudatos társadalmi és gazdaságpolitikai beavatkozást igényelt.