Sváb iskolák története Borsod-Abaúj-Zemplén megye észak-keleti régiójában

Abstract

A magyarországi németek betelepítése főként a Dunántúlra, Bácskára és a Bánátra irányult, de ennek ellenére az ország más, apró, eldugott községeiben is letelepedtek már svábok a XVIII. század elején. Ezen falvak közé tartozik a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Károly-falva, Hercegkút és Rátka községe. Saját kis falum, Károlyfalva szeretete motivált arra, hogy felkutassam a sváb iskolák történetét, átszőve ezt a betelepülések körülményeivel és a falvak történetével is. A falvakban egy idősebb ember, az úgynevezett Schulmeister tanította a gyerekeket magyarul beszélni, németül írni és olvasni. Károlyfalván 1863-ban építettek iskolát, egy tanteremben összevont tanítás folyt: több mint 50 évig egytanítós rendszer működött. Több hivatalos és magánjellegű levél maradt ránk, illetve teljesen pontosan kidolgozott órarend a XIX. század végéről és sok értékes dokumentumon át prezentálható az iskola története. A hercegkúti iskola pontos működésének kezdetét nem tudjuk. Főként az osztályokra lebontott tanórákról kapunk információt, illetve érdekes az is, hogy hogyan „változott” a naplókban a gyermekek nemzetisége, illetve a beszélt nyelv, a történelmi események hogyan befolyásolták a svábokat. Rátkán az iskola megépítése 1850-ben történt, ez 1 tantermes és 1 tanerős volt, agyagpadlós, szalmatetős, majd a község átvette az iskola irányítását, de 1948-ig egyházi jellegű tanítás folyt az intézményben. A három sváb településen ma is élnek a német hagyományok, a kisebbségi önkormányzatok célként tűzték ki maguk elé a lakosság identitástudatának felébresztését, erősítését, ez rendezvényeiken, kórusaikon és néptánc-csoportjaikban is megmutatkozik.