Az esztétikai célú szakrendelések páciensforgalma folyamatosan növekszik. A plasztikai sebészeti, bőrgyógyászati, fogászati és állcsontsebészeti praxisokban az általános népességhez viszonyítva bizonyos mentális zavarok (pl.: evészavarok és testképzavarok, hangulatzavarok és szorongásos zavarok, személyiségzavarok) gyakoribbak. Az említett mentális zavarok egy része sebészeti szempontból kontraindikációt jelent, másik része fokozott utánkövetést igényel. A pszichológia és a plasztikai sebészet kapcsolatát 2 nagyobb felmérésben vizsgáltam. A magyar médiafelhasználók plasztikai sebészethez és testhez való viszonyulását elemeztem. Ezt követően a plasztikai sebészetre jelentkező betegek előszűrésére és posztoperatív vizsgálatára került sor, illesztett kontrollcsoportos összehasonlításban. Módszerek: Az első vizsgálat kérdőívének részei: demográfiai és antropometriai kérdések, az egészségi állapot (Egészségprofil Kérdőív), a testdiszmorfiás zavar (Testdiszmorfiás Zavar Kérdőíve), a plasztikai sebészettel kapcsolatos tapasztalatok és tervek, valamint a kozmetikai sebészet elfogadásának (Kozmetikai Sebészet Elfogadásának Kérdőíve) felmérése. A második vizsgálat részei: a kérdőív a demográfiai és antropometriai tényezőket, az egészségi állapotot (Egészségprofil Kérdőív, Goldberg-féle Általános Egészségi Kérdőív, WHO Általános Jóllét Skála, Derogatis-féle Rövid Tünetlista), a testdiszmorfiás zavart (Testdiszmorfiás Zavar Kérdőíve), a testhez való viszonyt (Testtel Kapcsolatos Elégedettség Skála, Emberalakrajzok Tesztje, Testtel Kapcsolatos Befektetések Skála) az evészavar-tüneteket (Evési Attitűdök Tesztje) és az önértékelést (Rosenberg Önértékelés Skála) vizsgálta. A strukturált interjú a műtét előtt a műtéti motivációkat, a motivációban szerepet játszó személyeket, a korábbi beavatkozások eredményességét és a műtéti elvárásokat térképezte fel, míg a műtét utáni interjú kérdései az elégedettségre, az operáció utáni pszichológiai tünetekre, a fájdalompontszámokra és az életminőségre gyakorolt hatásra vonatkoztak. Eredmények: A plasztikai sebészeti szolgáltatások népszerűek a magyar nők körében (11,6%-ukat műtötték, 36,7%-uk tervezi a műtétet). A BDD-nek magyarázó szerepe van (p = 0,011) a kozmetikai sebészet elfogadásának attitűdjében. A BDD-rizikó magasabb az operált nők (15,2%, p = 0,026), a műtétet tervezők (15,7%, p = 0,027) és a kozmetikai sebészet iránt magasabb érdeklődést mutatók körében (p = 0,025) is. A BDD-prevalencia a médiafelhasználók körében 8,1% (nőknél 8,3%, férfiaknál 8,1%), a nők intenzívebben szoronganak (p = 0,041) és náluk gyakoribb az elkerülő viselkedés (p = 0,033) a testi hiba miatt. Az alacsonyabb BMI-vel (p < 0,001) és kevesebb BDD-tünettel (p < 0,001) rendelkező nők elégedettebbek a testükkel, ezt az elvégzett műtétek száma és típusa nem befolyásolja. A preoperatív vizsgálat alapján a kontrollcsoporthoz képest a műtétre jelentkezők fizikai (p = 0,007) és mentális (p = 0,037) egészségi állapota, valamint edzettségi állapota jobb (p = 0,011), testhez való viszonya (testápolás, p = 0,010; testvédelem, p = 0,019) pozitívabb. A plasztikai sebészeti csoport esztétikai alcsoportját magasabb öngondoskodás (testápolás, p = 0,007), pozitívabb testhez való viszony (p < 0,001) és nagyobb testi elégedettség (p = 0,025) jellemzi. A rekonstrukciós alcsoport kedvezőtlenebb antropometriai adatokkal (testsúly, p < 0,001; BMI, p < 0,001; tervezett fogyás p = 0,001; jelenlegi derékbőség, p = 0,001; kívánatos derékbőség, p = 0,002), negatívabb testképpel (jelenlegi testalak, p < 0,001; ideális testalak, p = 0,012; női ideális testalak, p = 0,005; jelenlegi és ideális testalak különbsége, p < 0,001; jelenlegi és vonzó testalak különbsége, p < 0,001), kevesebb testtel kapcsolatos befektetéssel (testtel kapcsolatos érzelmek és attitűdök negatívabbak, p < 0,001), több evészavar-tünettel (p = 0,001) és nagyobb teljes testtel való elégedetlenséggel (p = 0,001) jellemezhető. Műtéti motivációk tekintetében a szomatikus (35,5%) és lelki (18,9%) tényezők a leggyakoribbak, emellett az egészségi állapot (15,8%), a külsővel kapcsolatos elégedettség (7,9%), az öltözködés (7,9%) és az interperszonális funkciók (4,2%) javítása is fontos tényező a pácienseknek. A műtét kiváltó oka elsődlegesen a tervezhetőség (31,1%), egyéb kiváltó tényező az orvos kiválasztása (18,9%), az anyagi fedezet összegyűjtése (12,1%), a célsúly elérése (5,8%), valamint nagyobb évfordulók ünneplése (7,9%). A műtéttel kapcsolatos elvárások elsődlegesen lelki tényezőkhöz (43,7%) köthetők. A féléves utánkövetés alapján a műtött nők egészségi állapota javul: csökkennek a szorongással és alvászavarral kapcsolatos tünetek (GHQ Szorongás és alvászavar alskála, p = 0,008; BSI Szorongás p = 0,024) és javul a szociális funkció (p = 0,024). Javul a testhez való viszony (testtel kapcsolatos érzelmek és attitűdök, p = 0,031) és a test megítélése is (jelenlegi és az ideális test közötti különbség, p = 0,024; jelenlegi és a vonzó test közötti különbség, p = 0,022). A mellplasztika csoportban mérhető a legtöbb pozitív változás, ahol a felsoroltak mellett a testi elégedettség nagyobb (p = 0,044), az ellenségesség (p = 0,024) pedig kisebb az operációt követően. A szemhéjplasztika csoportban is csökkent bizonyos pszichiátriai tünetek gyakorisága (szorongás, p = 0,040; szomatizáció, p = 0,039). A rekonstrukciós sebészeti alcsoportokban kevesebb pozitív változás történt az esztétikai csoportokhoz viszonyítva: javult a test megítélése (jelenlegi és az ideális testalak különbsége, p = 0,046) és csökkent az evészavar-tünetek gyakorisága (p = 0,027). A preoperatív szakaszban azonosított, rosszabb pszichés státuszú betegek a műtét után több pszichiátriai tünettel (szorongás és alvászavar, szomatikus tünetek, szomatizálás, kényszeres rögeszme, ellenségesség, fóbiás szorongás, paranoia, pszichoticizmus) rendelkeztek. A műtéti elégedettség magas (95,8%), a legtöbb páciens szerint a műtét pozitív hatást gyakorolt az operált testrészre (84,7%), és a betegek 64,4%-a szerint az életminőségre is. A fiatalabb nők elégedettebbek a beavatkozás eredményével (p = 0,033). Következtetések: A plasztikai sebész szakorvos a pszichológiai státusz ismeretében kedvezőbb műtéti tervet és utógondozást tud kialakítani a páciens számára. Az eredmények ismeretében a páciensek mentális alkalmasság-vizsgálata és szelektálása szükséges a minimálisan invazív és invazív esztétikai beavatkozásokat végző kezelők számára.

In aesthetic specialties, the number of patients is constantly increasing. Therefore, the application of the mental fitness test protocol is reasonable. Certain mental disorders (e.g., eating disorders, body image disorders, mood disorders, anxiety disorders and personality disorders) are more common in plastic surgery, dermatology, dental and orthognathic surgery practices compared to the general population. Some of these mental disorders are surgically contraindicated, and others require increased follow-up. I examined the relationship between psychology and plastic surgery in two major studies and analyzed the attitude of Hungarian media users toward plastic surgery and the body. Thereafter, I performed preoperative and postoperative examinations of plastic surgery patients in a matched control group comparison. Methods The first study consisted of the following questionnaires: demographic and anthropometric issues, health status (Health Survey), body dysmorphic disorder (Body Dysmorphic Disorder Questionnaire), experience and plans of plastic surgery, and assessment of the acceptance of cosmetic surgery (Acceptance of Cosmetic Surgery Scale). The second study includes the examination of demographic and anthropometric issues, health status (Health Survey, General Health Questionnaire, Brief Symptom Inventory, Well-Being Index ), body dysmorphic disorder (Body Dysmorphic Disorder Questionnaire), relationship to the body (Body Satisfaction Questionnaire, Body Investment Scale, Human Figure Drawing Test), symptoms of eating disorders (Eating Attitude Test) and self-esteem (Rosenberg Self-esteem Scale). The structured interview mapped before the operation assessed the surgical motivations, the persons involved in the motivation, the effectiveness of the previous interventions, and the surgical expectations. The postoperative interview questions concerned satisfaction, postoperative psychological symptoms, pain scores and impact on quality of life. Results Plastic surgery services are popular among Hungarian women (11.6% of them had surgery, 36.7% of them planned surgery). BDD has an explanatory role (p = 0.011) in the attitude towards the acceptance of cosmetic surgery. BDD risk is also higher among operated women (15.2%, p = 0,026), those who plan surgery (15.7%, p = 0,027), and those showing higher interest in cosmetic surgery (p = 0,025). BDD prevalence among media users is 8.1% (women 8.3%, men 8.1%). Women are more anxious (p = 0.041) and prone to avoidance behavior (p = 0.033) due to physical defects. Women with lower BMI (p < 0.001) and fewer BDD symptoms (p < 0.001) are more satisfied with their bodies, but this is not affected by the number and type of surgeries performed. Based on the preoperative examination, the physical (p = 0.007) and mental (p = 0.037) health and fitness status (p = 0.011) of the candidates for the plastic surgery is better, their relationship to the body (body care, p = 0.010; body protection, p = 0.019) is more positive compared to the control group. The aesthetic plastic surgery group is characterized by higher self-care (body care, p = 0,007), having a more positive relationship with the body (p < 0,001), and greater body satisfaction (p = 0,025). The reconstruction surgery group can be described less favorable anthropometric data (weight, p < 0,001; BMI, p < 0,001; planned weight loss, p = 0.001; current waist size, p = 0.001; desirable waist size, p = 0.002), more negative body image (current body, p < 0.001; ideal body, p = 0.012; female ideal body, p = 0.005; difference between current and ideal body, p < 0,001; difference between current and attractive body, p < 0,001), less body-related investment (more negative feelings and attitudes towards the body, p < 0.001), more eating disorder symptoms (p = 0.001) and greater dissatisfaction with the entire body (p = 0.001). Somatic (35.5%) and psychological (18.9%) factors are the most common in terms of surgical motivations. Besides, the improvement of health status (15.8%), satisfaction with physical appearance (7.9%), dressing (7.9%), and interpersonal functions (4.2%) are also important factors for patients. The primary cause of the surgery is the ability to plan (31.1%). Other triggers are the selection of the doctor (18.9%), the collection of funds (12.1%), the achievement of the target weight (5.8%), and the celebration of anniversaries (7.9%). Expectations related to surgery are primarily psychological (43.7%). Based on the half-yearly follow-up, the health status of the women undergoing plastic surgery improves the symptoms of anxiety and sleep disorders (GHQ Anxiety/insomnia subscale, p = 0.008; BSI Anxiety subscale, p = 0.024) decrease and the social function (GHQ Social dysfunction, p = 0,024) amends. The relationship with the body (BIS, Feelings and attitudes towards the body subscale, p = 0.031) and body assessment (difference between current and ideal body, p = 0.024; difference between current and attractive body, p = 0.022) also improves. Most positive changes can be measured in the breast plastic surgery group, where body satisfaction (p = 0.044) is higher and hostility (p = 0.024) is lower after the operation. In the blepharoplasty group, the frequency of some psychiatric symptoms (BSI Anxiety subscale, p = 0.040; BSI Somatization subscale, p = 0.039) decreased. There were fewer positive changes in the reconstructive surgical groups compared to the aesthetic groups: improved body perception (difference between current and ideal body, p = 0.046) and decreased frequency of eating disorder symptoms (EAT total score, p = 0.027). Patients with worse psychological status identified in the preoperative phase had more psychiatric symptoms (anxiety/insomnia, somatic symptoms, somatization, obsessive-compulsive, hostility, phobic anxiety, paranoid ideation, and psychoticism) after surgery. Surgical satisfaction is high (95.8%), according to most patients, surgery had a positive effect on the operated part of the body (84.7%), and quality of life (64.4%) was also affected. Younger women are more satisfied with the operation results (p = 0.033). Consequences: Knowing the psychological status, the plastic surgeon can develop a more favourable surgical plan and aftercare for the patient. In view of the results, mental suitability testing and selection of patients are required for minimally invasive and invasive aesthetic procedures.