A dolgozatom témája az öngondoskodási lehetőségek részletes feldolgozásáról szól. A teljes körű vizsgálatomhoz hozzátartozott a társadalombiztosítási ellátások múltja is, melyet történeti áttekintésben kisebb részekben összefoglaltam. Ez azért fontos, mert így értelmet nyernek a jelenlegi nyugdíjcélú öngondoskodási lehetőségek, illetve rálátást adnak a régmúlt időszakában működő megtakarítások működésekre, amely kisebb-nagyobb módosításokat követően napjainkban is használatos megtakarítási lehetőségek. A bevezetést követő első fejezetben az ősi társadalmaktól kiindulva jellemzem az ellátás különböző formáit. Kutatásaim eredményeképpen az ősi társadalmakban a családtagokra támaszkodva oldották meg. Akkoriban hordákban éltek az emberek, ahol több generáció élt együtt, tehát az ellátás a család segítségével valósult meg. Később, az ókorban, nagy erejű fejlődés vette kezdetét, amikor az államok kezdeti megjelenésével átvállalták bizonyos ellátások fedezetét. A családon belüli segítségnyújtás továbbra is fennmaradt, csak lényegesen lecsökken a legszűkebb hozzátartozók támogatására. Ezt követően a céhek megjelenésével bevezetésre került a munkavállalók általi öregkori támogatás, majd további fejlődések eredményeképpen az újkorban megjelent az legelső törvény, mely biztosította a felsőbb rétegek számára a nyugellátást. Az 1947-es évben nagy változáson ment keresztül a nyugdíjrendszer. Eddig úgynevezett várományfedezeti nyugdíjrendszert használtak, melynek lényege, hogy az aktív dolgozó a befizetését nyugdíjba vonulásakor megkaphatja, tehát saját maga gondoskodott saját nyugdíjáról. Ezt felváltotta a felosztó-kirovó rendszer, amely azt jelenti, hogy az aktuális járulékfizetők befizetéseit a jelenlegi nyugdíjasok között osztják szét, más szóval az aktív dolgozók tartják el a mostani nyugdíjra jogosultakat. A nyugdíjrendszert ettől az időponttól kezdve állandó módosításon ment keresztül, melyet az első három nyugdíjtörvényben rögzítettek. Mindezek eredményeképpen 1975-ben egységesítették a nyugdíjrendszert. Ebben a fejezetben történeti áttekintést végzek az Önkéntes Nyugdíjpénztárakról, a Kötelező Magánnyugdíjpénztárról, a Nyugdíj- Előtakarékossági Számláról illetve a Nyugdíjbiztosításról. Bővebben csak a Kötelező magánnyugdíjpénztárat elemzem, hiszen jelenleg nem választható opció. A tagság 1998. január 1-től törvényi szabályozás keretein belül minden aktív munkavállaló számára kötelező volt, mely 2010-től önkéntes elhatározáson alapuló váltott fel. 2011-ben Magyarország költségvetése nem működött megfelelően, nem volt elegendő bevétele, amelyet a magánnyugdíjpénztárak államosításával oldottak meg. Aki tag maradt, az elveszítette a befizetett pénze egy részét vagy egészét. A következő fejezetben összegyűjtöttem minden olyan anyagot, amely segítséget nyújt a nyugdíjrendszerek könnyebb megértéséhez. Elsőként a Ratkó-korszakot elemeztem, mely alapján arra jutottam, hogy az 1950-es években bevezetésre kerülő abortusztilalom következtében a születések száma drasztikus növekedést mutatott. Abban az időben született gyerekek 2018-tól válnak nyugdíjassá, melynek fedezetét az államnak biztosítania kellene. Magyarországon elöregedő társadalom van, mely azt jelenti, hogy egyre több nyugdíjas van, a nyugdíjasok aránya nagyobb, mint az aktív munkavállalóké. Ez azért okoz gondot, mert nem tudják megfelelő módon ellátni az időskorú jogosultakat. Éppen ezért szükséges rendelkezni nyugdíj megtakarítással, melyet az állam 20%-os adójóváírással támogat. Ez a kedvezmény igénybe vehető az Önkéntes Nyugdíjpénztáraknál, a Nyugdíj- Előtakarékossági Számlával illetve a speciális Nyugdíjbiztosítás keretein belül. Ezen számlák lényege, hogy rendszeres befizetés esetén az állam támogatja a szerződőt 20%-os adójóváírás formájában. Lényeges jellemző, hogy ezen lehetőségek elindítását a nyugdíjra való jogosultság előtt legalább 10 évvel érdemes elkezdeni, így elkerülhető a megszerzett hozam adóztatása. Az állam a hosszú távú öngondoskodást támogatja, ezért szankcionálta azt, hogy a 20%-os adó-visszatérítéshez csak és kizárólag nyugdíjra való jogosultságkor lehet hozzáférni, különben vissza kell fizetni a támogatást büntető kamatokkal együtt. Az állami támogatás mindhárom opció esetén hasonló mértékű, viszont eltérnek a mögöttes működésben. Az Önkéntes Nyugdíjpénztár bankok által elérhető számla, melyet különböző portfóliók választásával működtetnek. Pozitív tulajdonság, hogy lehetőség van munkáltatói befizetésre. Az adójóváírás maximálisan kihasználható összege éves szinten 150.000 forint, amely az éves befizetés 20%-a. A Nyugdíj- Előtakarékossági Számla egy speciális értékpapírszámla, ahol a szerződő saját maga adja-veszi az értékpapírokat, melyhez szaktudás szükséges. A maximális adó visszaigénylés mértéke 100.000 forint, illetve 2020-ig nyugdíjba vonulók számára 130.000 forint. Végül a Nyugdíjbiztosítás biztosítóintézeteken keresztül érhető el, ahol az adó-visszaigénylés maximálisan 130.000 forint lehet éves szinten. Véleményem szerint, látva a módozatok összes tulajdonságát, a Nyugdíjbiztosítás a legkifizetődőbb megtakarítási forma ár-érték arányban. Választása esetén garantálva lesz az, hogy a szerződő nyugdíjba vonuláskor az addig megszokott életszínvonalat töretlenül, azonos szinten fenn tudja tartani.