Az oxidativ stressz kutatása napjainkban reneszánszát éli. Vizsgálati eredmények sora bizonyítja szerepét számos betegségben. Az oxidatív stressz által indukált PARP aktiváció szintén számos pathofiziológiai folyamatban szerepet játszik. Vizsgálataink egyik fő célja az volt, hogy megnézzük a PARiláció szerepét a bőr élettani folyamataiban és a sebgyógyulásra vonatkozóan. Munkánk során kifejezetten az oxidatív/nitrozatív stressz által stimulált PARilációnak a szerepét vizsgáltuk. Megnéztük, hogy a peroxinitrit- DNS károsodás- PARP aktivációs útvonal jelen van-e a sebgyógyulás folyamatában akut és krónikus sebekben. Valamint célunk volt a redox környezet jellemzése a normál bőrben és a sebgyógyulás folyamatában oxidativ stresszmarkerek segítségével. Vizsgálatainkban demonstráltuk a PAR jelenlétét keratinocitákban, sebocitákban, haj folliculusokban, endothel sejtekben és a subcutan adipocitákban a normál bőrben, jelezve azt, hogy a PARP fiziológiás funkciókat szabályozhat ezekben a sejtekben. Ismert, hogy az oxidativ stressznek szerepe van a sebgyógyulás bonyolult folyamatában, de még sok a feltáratlan részlet. Vizsgálataink során jellemeztük az akut és krónikus sebek redox környezetét. Eredményeink alapján egyértelmű, hogy a redox környezet a krónikus emberi sebekben különbözik az akut sebektől, amit az intenzív gyulladás és a magasabb antioxidáns szintek tükröznek. Az egyes ROS speciesek valamint a redox szignál mechanizmusok szerepének további elemzése célzott terápiás lehetőségeket is jelenthet a jövőben a késleltett sebgyógyulás kezelésére. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a sebfolyadékok vagy szérumok részletes redox- és gyulladásos biomarker-profilja képes lesz-e prediktív biomarkereket szolgáltatni a nem gyógyuló sebek azonosítására. A peroxinitrit-termelés és a PARiláció is jelen van a krónikus sebekben, és valószínűleg hozzájárul a szövetkárosodáshoz. Ezen folyamatok szerepének pontosabb tisztázása normális és patológiás sebekben további vizsgálatokat igényel, melyekre vonatkozóan már elkezdtük vizsgálatainkat.

Research on oxidative stress is experiencing a renaissance. A wealth of research has demonstrated its role in many diseases. Oxidative stress-induced PARP activation is also implicated in many pathophysiological processes. One of the main aims of our studies was to investigate the role of PARylation in skin physiological processes and wound healing. In our work, we specifically investigated the role of oxidative/nitrosative stress-stimulated PARylation. We examined whether the peroxynitrite- DNA damage- PARP activation pathway is present in the wound healing process in acute and chronic wounds. We also aimed to characterize the redox environment in normal skin and the wound healing process using oxidative stress markers. In our studies, we demonstrated the presence of PAR in keratinocytes, sebocytes, hair follicles, endothelial cells and subcutaneous adipocytes in normal skin, indicating that PARP may regulate physiological functions in these cells. Oxidative stress is known to play a role in the complex process of wound healing, but many details remain to be explored. We have characterised the redox environment of acute and chronic wounds. Based on our results, it is clear that the redox environment in chronic human wounds differs from that in acute wounds, as reflected by intense inflammation and higher antioxidant levels. Further analysis of the role of specific ROS species as well as redox signalling mechanisms may provide targeted therapeutic options for the treatment of delayed wound healing in the future. The question arises as to whether a detailed redox and inflammatory biomarker profile of wound fluids or sera will be able to provide predictive biomarkers for the identification of non-healing wounds. Peroxynitrite production and PARylation are also present in chronic wounds and are likely to contribute to tissue damage. Further studies are needed to clarify the role of these processes in normal and pathological wounds, and we have already begun our investigations.