A polgári peres eljárások a jogalanyok közötti konfliktuskezelés államilag elismert és támogatott módja. A jogalanyok – az eljárásban a peres felek – között ellentét van, amit mindkettőjüknek érdekükben áll feloldani – így vagy úgy. Az összeütközés feloldás nem mellékes kérdése, maga a konfliktus kezelés módja, annak hossza – a probléma megoldás alatt keletkező újabb problémák sora. A dolgozat témája és a polgári perrendtartás maga sem adott módot a tényleges élethelyzetek vizsgálatára, a dolgozat stílusa teljesen elvont, a konkrét következtetéseket és véleményeket leszámítva. A bíróság érdeke és kötelessége a jogvita ésszerű határidőn belüli elintézése; ezt a törvény írja elő számára. Ez azt is mutatja, hogy a törvényalkotó is a jogviták gyors elintézését várja el a bíróságtól, vagyis ezt tartja jónak. A Polgári perrendtartásról szóló törvény és más eljárási törvények sorozatos változtatásai, azt mutatják, hogy a törvényalkotó újabb és újabb eljárást-gyorsító, szabályokat vezet be. Az utóbbi időben több eljárási törvény is teljesen megújult. Ezzel együtt a Polgári perrendtartási törvény sorozatosan változtatásokon esik át, ez azt mutatja, hogy még mindig van mit változtatni a szabályozáson a gyorsítás érdekében. Gyorsítás alatt hatékony, betartható határidők és lendületes ügymenet megvalósítását értem, mely megkönnyíti a bírósági ügyek intézését, a polgári jogok gyakorlását. A polgári perrendtartás szereplői – a felek és a bíróság – különböző magatartásainak vizsgálatával mutatom be a tudatos, illetve a kevésbé tudatos eljárás elhúzó cselekményeket. Nem túlzás azt állítani, hogy a jogélet és a jogalkotás közötti nézeteltérésről beszélünk, amikor az eljárások ésszerűsítése, gyorsítása a téma. Dolgozatomban mégsem az eljárás gyorsítását és az azt megvalósító módosításokat, törekvéseket esetleg tendenciákat állítom a vizsgálódás középpontjába, hanem épp ellenkezőleg, azt kívánom vizsgálni és bemutatni, hogy milyen eszközökkel lehet az eljárást elnyújtani. Az eljárás elnyújtani anélkül, hogy eljárási szabályokat határozottan megsértenék. Nem értelmetlen a joggyakorlat szempontjából sem az ellentétes irányból közelíteni meg egy kérdést, mert így érthetjük meg logikáját és ismerhetünk meg, olyan eszközöket, amivel elkerülhetővé válik a nem kívánt gyakorlat. A polgári perrendtartási törvény célja - amely tartalma szerint megegyezik a polgári per céljával - a bírósági útra tartozó polgári ügyekben az érdekeltek között keletkezett jogviták eldöntése. A polgár perrendtartási törvény egy egységesnek mondható, logikailag működőképes intézmény. Amely számos változtatáson és átalakításon esett ás, hogy megfeleljen, megfelelhessen a változó társadalmi és gazdasági viszonyoknak. Éppen ezért fontos, hogy ez az intézmény ne távolodjon el a társadalomtól, a társadalmi élet menetétől. Az eljárási törvény minden rendelkezése csak az alapelvekkel összhangban értelmezendő, így jut érvényre a perek ésszerű időn belül történő befejezésének a követelménye, mely az eljárás minden cselekményének a mércéje. Így kerülhető el az egyes rendelkezések betű szerint olvasásából adódó visszaélések, amelyek tudva vagy vétlenül e rendelkezés céljával ellentétesek. A dolgozatomban a kérdésfeltevés és a kérdés felvetés dominál. Nem tisztem új jogalkotási célokat kitűzni, vagy választani a meglévők közül. E dolgozattal inkább olyan visszásságokra kívántam terelni a figyelmet, amiket érdemes meggondolni az eljárásjoggal foglalkozóknak, mindkét oldalról – tehát bírónak és jogi képviselőnek, az egyik oldalról, valamint jogalkotóknak a másik oldalról.