Kutatásunk motivációját a fitoremediációs technológia hulladékának felhasználása, mint szubsztrát és annak optimalizálása adta. Az általunk kidolgozott eljárás során ipari alkoholt is nyerhetünk ki a klasszikus módszerrel visszanyerhető hő és fém mellett. Kutatócsoportunk kobalt(II)-ion jelenlétében vizsgálta a szacharóz szénforráson végrehajtott monokultúrás alkoholos fermentációt a körülmények megteremtésének érdekében. A főkísérlet körülményeinek optimalizálásához számos előkísérletet végeztünk, melyek során vizsgáltuk az általunk használt mikroorganizmus toleranciáját a kobalt(II)-ionra nézve (0-100 és 0-10 mg/L), keményítő hasznosítását (0-1500 mg/L), illetve az általunk használt élesztő sejtvonal alkoholkihozatalát szacharóz szénforráson (0-50 mg/L). Ahogy azt a szakirodalmi kutatás során több kísérlet esetében is láthattuk, a kobalt nagy koncentrációban toxikus a sejtekre, viszont kisebb koncentrációban is csökkenti a sejtszámot. Hasonló eredményeket kaptunk, hiszen 0-100 mg/L koncentráció alkalmazása esetén teljesen gátolta a kobalt a sejtnövekedést, és 0-10 mg/L koncentráció tartományban is csökkentette, bár nem annyira szignifikáns mértékben. A fermentációs kísérlet során a kobalt 10,00 mg/L koncentrációig csökkentette a sejtszámot, majd állandósult az abszorbancia, függetlenül a gátlószer koncentrációtól. Az alkohol kihozatal esetén is hasonló eredményeket kaptunk, 10 és 50 ppm tartományban nem változott szignifikánsan a keletkezett alkohol mennyisége. A kobalt alkalmazhatóságát vizsgálva az ipari alkohol termelésben, az a következtetés vonható le, hogy 50 mg/L-ig terjedő koncentrációk esetén, a kobalt nem szignifikáns mértékben csökkenti a biomassza tömegét, viszont ez később állandósul. Ez a tolerancia kialakulásával magyarázható, amit számos tanulmányban vizsgáltak [14, 22, 23, 25]. Ezért bioremediációs és fitoremediációs folyamatokban alkalmazható az említett koncentrációig. Azonban fontos megjegyezni, hogy az ennél magasabb koncentrációk már toxikus hatást gyakorolhatnak rá, amit szintén számos tanulmány [20, 21] és saját kísérleteink eredményei is alátámasztanak.