A közigazgatás egyfelől egy tevékenység, amelynek eredeti tartalmát az ügyek intézése adja, másfelől egy szervezetrendszer, amely egymással meghatározott viszonyban álló elemekből épül fel. A közszolgálat kifejezés olyan munkát végzőkre utal, akik a közigazgatás személyi állományát képezik.” Azokat a szerveket sorolhatjuk a közszolgálati dolgozókat alkalmazók közé, amelyeket a köz (a társadalom, az állam) tart fenn abból a célból, hogy e szervek, illetve alkalmazottaik meghatározott közérdekű feladatokat lássanak el.” A közszolgálatban dolgozók köre rendkívül különböző, ide tartoznak a központi és a helyi közigazgatási szervek, önkormányzatok dolgozói, az állami főhatalmi szervnél dolgozók (közszolgálati tisztviselők), fegyveres testületek alkalmazottai, bírák, ügyészek, és a közigazgatás körébe nem tartozó állami- és önkormányzati költségvetési szervek dolgozói (közalkalmazottak). Ez utóbbi kör szintén nagyon színes összetételében, e körbe soroljuk az oktatásban, egészségügyben, szociális, kulturális ágazatokban dolgozókat. A közigazgatási jog tárgykörei alapján felosztható közigazgatási anyagi jogra. szervezeti jogra, közigazgatási eljárásjogra és közszolgálati jogra. Dolgozatomban elsősorban a közszolgálati foglalkoztatással kapcsolatos jogokkal foglalkozom. A közszférabeli alkalmazottak egyes csoportjai és a rájuk vonatkozó szabályok igen hangsúlyosan elkülöníthetők a foglalkoztató személye alapján (pl.: bírák, ügyészek, rendvédelem, honvédség alkalmazottai), míg a közszolgálati tisztviselők, közalkalmazottak esetében ez a különbség annyira nem éles, leginkább abban mutatkozik meg, hogy a közalkalmazotti szférában tartozók esetében - bár a tevékenység ugyancsak valamely közfeladat ellátására irányul – a feladatok ellátása nem jár együtt, nem követeli meg az állami közhatalom gyakorlását. Dolgozatomban a közszolgálati foglalkoztatási jogviszonyok tartalmát meghatározó elveket és ezek alapján a törvény változásait tekintem át az elmúlt tíz évre visszamenőleg. Vizsgálatom központi elemét képezi a kormányzati szolgálati, közszolgálati és állami szolgálati jogviszonyban dolgozókra vonatkozó szabályozások egységesítésének és differenciálódásának sajátosságai és lehetőségei. Ehhez az egyes életpályák szabályozásának összehasonlítását végzem el közszolgálati és munkajogi kérdések szemszögéből a közszolgálati pragmatika elemeinek tükrében. Elsősorban a közszolgálati foglalkoztatási jogviszony módosulásának fogalmi kereteit és közszolgálati életpályával kapcsolatos hatásait vizsgálom. Ezen belül a közszolgálati jogviszony létrejöttét, másnéven a „kinevezés” fogalmát és ebben a kérdésben megvalósított változtatásokat, úgy, mint az egyoldalú jogviszony-alakítási hatalom és más egyoldalú módosításokat. Emellett a jogviszonyok megszűnésének szabályozását az életpálya kontextusában, a kötött és kötelező felmentési rendszert, valamint a felmentési védelem területének különbségeit az Alkotmánybíróság mindenkori álláspontja alapján. A közszolgálati alkalmazottak előmeneteli rendszerét érintő változásokat az általános szabályok, az előrehaladást gyorsító, illetve lassító tényezők alapján tekintem át. Továbbá jelentős szempontot képez a vizsgálat során a teljesítményértékelés és minősítés a magyar közszolgálati jogfejlődés alapján, valamint a pragmatikai elemek funkciójának és tartalmi kérdéseinek értékelése. Vizsgálatomban kiemelten kezelem a különböző közszolgálati életpályák szabályozását, ezen belül azt az alapkérdést járom körül, hogy milyen irányba fejlődött a szabályozás: hogyan egyeztethetők össze a közszolgálati jogviszonyt körülhatároló materiális és immateriális jellegű munkafeltételek, minta díjazás, munkarend, teljesítményértékelés, az úgynevezett bürokratikus értékrenddel, amelynek legfőbb elemei az integritás, szakmaiság, kockázatkerülés és a hierarchia. Hipotéziseim a következők:

H1. A szabályozás rendkívül széttöredezett – az egyes területeken eltérő szabályozások vannak jelen – ennek következtében a közszolgálati joganyag rendkívül összefüggéstelen, ami miatt az életpályák nem stabilak, a szakágak közötti átjárhatóság pedig nem biztosított.

H2. A szabályozás alakulása egyre nyíltabbá teszi a közszolgálati joganyagot, amely a differenciálódás folyamatát tovább mélyíti.

A közszolgálati tevékenység tartalmának definiálása, a közszolgálat fogalomrendszerének szakmai alapokon történő meghatározására és a közfeladatot ellátó személyek jogviszonyának egységesítése olyan cél, amely megkönnyítené a gyakorlati alkalmazást, azáltal, hogy áttekinthetőbb és értelmezhetőbb, integrált keretrendszer megalkotását tenné lehetővé. A dolgozat kutatásai abból indulnak ki, hogy funkciója alapján a köztulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek egy része nemzetgazdasági szempontból, a másik része helyi közösségek szempontjából jelentős. Ezért jelen vizsgálat kiindulási pontja, hogy a köztulajdonban lévő gazdasági szervezetek szabályozása munkaviszony szempontjából nem helytálló, mivel a munka törvénykönyve a köztulajdonban lévő munkáltatókkal létesített jogviszonyt „atipikus munkajogviszonynak” titulálja, amely egy olyan leegyszerűsítő megközelítést feltételez, amely a gyakorlat szempontjából nem fedi a valóságot. Annak érdekében, hogy értékelhessem a fenti hipotéziseket, valamint javaslatot tehessek a közalkalmazotti jogviszonyok szabályozását illető széttöredezettség enyhítésére, a közszolgálati életpályák szabályozásával kapcsolatos jogalkotás hátterét igyekszem feltárni szekunder adatelemzés segítségével. Továbbá áttekintem azokat a javaslatokat, amelyek egy integrált-differenciált vegyes tartalmú szabályozás lehetőségét tárgyalják.