Az 1. Vizsgálat bővíti ismereteinket az Egyek-Pusztakócsi mocsarak eddig kevésbé feltárt herpetofaunájáról, és információt szolgáltat annak jelenlegi állapotáról. Az eredmények rámutatnak arra, hogy egy megfelelően helyreállított és kezelt nagy kiterjedésű védett vizes élőhely-komplexum a kétéltűek nagy és egészséges állományainak a fennmaradását biztosíthatja.

A 2. Vizsgálat bebizonyította, hogy a gyeprekonstrukciók többféle aspektusa is egyaránt befolyásolja a kétéltű-közösségeket. A gyeprekonstrukciók korai fázisai, melyeket a gyomok és a kétszikűek jellemeznek, megfelelő búvóhelyet és optimális klimatikus viszonyokat biztosítanak a kétéltűek számára. Később a ezek visszaszorulásával és az évelő fűfélék előretörésével a kétéltűek számára alkalmas mikroélőhelyek száma lecsökken. A lucernatáblákon végzett gyepesítéseken a fent említett folyamat gyorsabban megy végbe, így ezek a gyepek már a korai stádiumokban is kevésbé alkalmasak a kétéltűek számára. A lösz magkeverékkel vetett gyepek, melyek összekötik a mocsarakat, a magasabb vegetációborítás és a kisemlősök felhagyott üregeinek nagyobb száma miatt több búvóhelyet nyújtanak a vizeket elhagyó kétéltűek számára. A vizeket elhagyó kétéltűek számára a mocsarakat övező gyeprekonstrukciók és természetes gyepek egyaránt fontosak. A vizes élőhelyeket övező gyepek területi kiterjedésének növelése a természetvédelem hatékony eszköze lehet.

A 3. Vizsgálat megmutatja, hogy az öreg és zárt nádasok nyár végi égetéses kezelése rövid távon előnyös lehet a kétéltűek számára a mocsarak élőhelyi sokféleségének növelésével. Ugyanakkor az égetés pozitív hatása hamar eltűnik a nád gyors megújulása miatt, tehát a nádégetést pár évente célszerű megismételni. A kis intenzitású, de folyamatos legeltetés alacsony szinten tartja a nádborítást, képes nyíltvizes foltokat kialakítani és fenntartani, amelyek optimális szaporodóhelyet biztosíthatnak a kétéltűeknek. A nádégetés és legeltetés térben- és időben történő alkalmazásával eltérő élőhelyfoltok hozhatók létre, melyek közül néhány az egyik, míg mások a későbbi években lesznek alkalmasak a kétéltűek számára.

A 4. Vizsgálat feltárja, hogy a kétéltűek közúti pusztulása térben és időben is változik a felmért hortobágyi útszakaszon. Habár a forgalom intenzitása az elmúlt 16 év során folyamatosan csökkent, ma is jelentős mértékű, így a kétéltűek becsült elütési valószínűsége könnyen elérheti a 100%-ot. E miatt és mivel az Egyek-Pusztakócsi mocsarak mentén nagyobb az elütött kétéltűek száma, így a 33. sz. főút ezen szakaszát egy lehetséges kétéltű-elütési forró pontként lehet kezelni és ennek megfelelően bizotsítani kell a szükséges védelmi intézkedéseket.

Study 1 expands our knowledge on the herpetofauna of the EPMS and its recent status. Study 1 provides an example that large, healthy populations of amphibians can exist in large protected wetland complexes protected, restored and managed for biodiversity conservation purposes.

Study 2 showed that restoration affects amphibians in several aspects. In general, early phases of restoration, that were dominated by weedy and dicotyledonous plant species, provided good hiding places and wetter microclimate to amphibians. This change is far more quicker in grasslands restored on former alfalfa croplands, thus these restorations provide fewer suitable microhabitats even in earlier successional stages. Loess restorations connecting the marshes provide more hiding place for amphibians in terrestrial life stages due to their higher vegetation cover and the numerous abandoned small mammal burrows. Restored and natural grasslands are both important habitats for amphibians which leave the water. Increasing the spatial extent of grasslands around and among lowland marshes is an effective tool for conservation.

Study 3 showed that prescribed, late-summer burning of homogeneous old reedbeds provides short-term benefits to amphibians by increasing the diversity of habitats in the marshes. However, this positive effect can quickly disappear due to the rapid regrowth of reed, indicating that fire managements must be applied frequently to extend the benefits to amphibians. In contrast, low-intensity cattle-grazing kept reed cover homogeneously low and created open water surfaces favoured by amphibians. Thus, spatiotemporally varied, mosaic-like combined management with reed burning and cattle-grazing can create different habitat patches, some of which will be optimal for amphibians in one year, whereas other patches may become suitable in a subsequent year.

Study 4 shows that road mortality of amphibians varied spatially and temporally along the studied road. Although it has been decreased since the past 16 years, traffic intensity and thus, roadkill probability are still, and the latter could reach 100%. Considering this fact and because of the high road mortality of amphibians along the EPMS, it can be treated as a possible roadkill hotspot, thus, proper mitigation measures have to be applied in the close future.