Dolgozatomban arra kerestem a választ, hogy a manapság olyan divatos otthoni kenyérkészítés során vajon ugyanolyan minőségű kenyeret tudunk-e létrehozni, mint amilyen a nagyipari élelmiszertermelés következtében a boltokra vagy a pékségek polcaira kerül. Vajon az érzelmi-kulturális előnyökön kívül tud-e a házi kenyérkészítés olyan értéket felmutatni, amely élelmiszerbiztonsági és minőségi szempontból is megállja a helyét? Miközben emberek tízezrei fordulnak vissza a saját kenyér elkészítésének ősi kultúrája felé, vajon nem jelent-e veszélyforrást a lakossági élelmiszerkészítés. Különböző alapanyagokkal, receptekkel és technológiákkal kísérleteztem. Sorra vettem a boltokban kapható legnépszerűbb kenyértípusokat: fehér, burgonyás, rozs, rozsos kenyerekkel kísérleteztem kovászos és kovász nélküli receptekkel. A vizsgálatok során nem találtam a minőségre mutató számottevő különbséget házi és bolti készítésű kenyerek között.