In contemporary sports, achieving higher levels of performance has become almost unimaginable without scientific support. This is equally true for modern football, where agility stands out as one of the most critical abilities. Agility is a multifaceted skill that encompasses components such as change-of-direction running, recognizing game situations, decision-making, and response time. While physical abilities contribute significantly to performance enhancement, the distinguishing factor in agility often lies in the speed of decision-making. The objective of our research was to investigate the trainability of agility. Specifically, we aimed to design an agility test that evaluates not only physical abilities related to direction changes – such as dynamic leg strength and running technique – but also agility in its full complexity, incorporating all related decision-making mechanisms. Our study sought to determine the extent to which agility could be developed in the examined age group through an 8-week training program consisting exclusively of agility tests. School sports clubs provided an appropriate foundation for the research, as participants were non-elite athletes, making short-term progress more likely. The study was conducted in 2023 at the gymnasium of Huszár Gál High School, Elementary School, Basic Art Education Institution, and Kindergarten. The participants were first- and second-grade boys, with an average age of 7.4 years. A total of 16 students took part in the research. At the start of the study, during the initial assessment, students performed several tests: a 20-meter straight-line sprint, a shadowing agility test, an auditory signal agility test, and a predetermined course agility test with a known route. Following this baseline measurement, an 8-week period commenced, during which students participated in sports club sessions twice a week. These sessions incorporated agility tests as training elements. Specifically, students performed three Agility T-tests and three Illinois agility tests during each session. After eight weeks, post-training assessments were conducted under identical conditions. The results indicated that incorporating agility tests as training elements led to significant improvements in time-based performance metrics. It was also evident that tasks requiring decision-making took longer to execute compared to those following predetermined routes. Our findings confirmed the hypotheses set before the research and provided answers to the research questions posed.

Napjainkban az egyre magasabb szintű sportteljesítmény elérése tudományos háttér nélkül már szinte elképzelhetetlen. Így van ez a mai modern labdarúgásban is, ahol az egyik legfontosabb képesség az agilitás képessége, mely összetett, több részképességet foglal magába, úgy, mint az irányváltoztatásos futás, a játékszituációk felismerése, a döntéshozatal és a reagálás. A fizikai képességek fejlesztésével a sportolók teljesítőképessége nő az agilitás tekintetében, ami különbségként jelentkezhet, az a döntéshozatal gyorsasága. Jelen kutatásunk célja az agilitás fejleszthetőségének vizsgálata volt. Célkitűzéseink között szerepelt egy olyan agilitásteszt összeállítása, amelyben nem csupán az irányváltoztatással kapcsolatos képességeket – mint a dinamikus láberő, futótechnika – lehet vizsgálni, hanem az agilitást a maga komplexitásában minden hozzátartozó döntéshozatali mechanizmussal együtt. Kutatásunk során arra kerestük a választ, hogy az általunk vizsgált korosztályban milyen mértékben fejleszthető az agilitás egy olyan 8 hetes edzésprogrammal, amelyben kizárólag agilitástesztek szerepeltek. Az iskolai sportkörök megfelelő alapot nyújtottak a vizsgálatokhoz, hiszen a foglalkozáson résztvevők nem élsportolók, így egy rövidtávú vizsgálaton hamarabb várható fejlődés. A vizsgálatokat 2023-ban a Huszár Gál Gimnázium, Általános Iskola Alapfokú Művészet Oktatási Iskola és Óvoda tornatermében végeztük el. A vizsgált személyek valamennyien az iskola első és második osztályos fiú tanulói voltak. Életkorukat tekintve az átlagéletkor 7,4 év volt. Összesen 16 fő vett részt a kutatásban.  A kutatás kezdetén a bemeneti mérés során a tanulók végrehajtottak egy 20 méteres egyenes vonalú futástesztet, egy követéssel történő agilitástesztet, egy hangjelzésre történő agilitástesztet, végül pedig egy irányváltoztatással történő agilitástesztet, ahol már ismert volt az útvonal. A mérést követően kezdetét vette egy 8 hetes időszak, melyben heti két alkalommal a sportköri foglalkozásokon belül végezték a gyerekek az agilitásteszteket, mint edzéselem. A foglalkozások alkalmával 3 darab Agility T tesztet és 3 db Illinois agilitástesztet hajtottak végre a tanulók. A 8 hetet követően ugyanolyan körülmények között került sor a kimeneti mérésre. A vizsgált eredmények arra mutattak rá, hogy az agilitástesztek edzéselemként történő alkalmazása jelentős fejlődést eredményezett az időeredményekben. Az is igazolódott, hogy az olyan feladatokban, ahol a döntéshozatal is szerepet játszik több időt vesz igénybe a végrehajtás, mint amikor egy előre ismert útvonalon haladnak végig a tanulók. A vizsgálatok során feltett kérdéseinkre választ kaptunk, a kutatás előtt megfogalmazott feltételezéseink beigazolódtak.