Dolgozatom a felsőoktatásban jelentkező hallgatói lemorzsolódásra fókuszál. Látható, hogy már az 1970-es évektől kezdődően nemzetközi szinten is kiemelt témává lépett elő a felsőoktatási hallgatók körében jelentkező nagyfokú lemorzsolódás okainak és hátterének vizsgálata. Ennek ellenére kevés alkalommal kerültek a vizsgálatok célkeresztjébe a hallgatók lemorzsolódásának okait feltáró kutatások. Alapvetően Tinto (1975) interakcionalista modelljéből indulhatunk ki. Hozzá hasonlóan Astin (1993), Braxton et al. (1997), Bennet (2003) és Southerland (2006) is kutatta a dropout jelenség mögött rejlő okokat, háttértényezőket. Dolgozatunkban az általuk feltárt faktorok és modellek kérdéskörével is foglalkozunk. Központi szerepet szánunk az OECD 2012-ben megjelent jéghegy-modellének is, amelyben hat olyan tényezőt állapítottak meg, amelyek fontos háttérként, okként jelenhetnek meg a felsőoktatásból lemorzsolódó és megrekedt hallgatók számára is, mint pl. a tanulmányi teljesítmény, hallgatói magatartás, családi háttér, intézményi struktúra, oktatáspolitika és a munkaerőpiac vonzása. A dolgozat a lemorzsolódás elméleti kontextusának felvillantása mellett a hazai és nemzetközi kutatások eredményeire is fókuszál. Emellett empirikus kutatást is végeztünk 15 hallgató bevonásával, akik lemorzsolódónak számítanak a felsőoktatásban. A bemutatott eredmények választ adhatnak azokra a kérdésekre, hogy milyen tényezők állhatnak a felsőoktatásból történő lemorzsolódás hátterében.

Kulcsszavak: lemorzsolódás, felsőoktatás, hallgatók